Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
telni, mindenkivel jő kedvel tánczolt, legfeljebb az iránt látszott némi érdeklődést mutatni, a ki jő tánezos vőlt és ezt nekem, a kivel már ismerős vőlt, be is vallotta, hogy Dobos káplárral szeret legjobban tánczolni, mert az legjobb tánezos közöttünk. A mulatságnak azután a kilenc órakor megszólalt takarodó dobolás vetett végett, a mikor mindenki széjjel oszlott, némelyik ügyesebb fiu párosával húzódott a közeli gyepek felé. En az estére haza érkezett szakaszomhoz mentem, hol kapitányom meglepetésemre barátságosan tegezve szólított és tudtomra adta, hogy tiszté történt kineveztetésem megjött és reggel 8 órakor a zászlőaly irodájában kell jelentkeznem annak átvételére, most pedig jöjj velem a Rakovszky Pista hadnagy szállására, hol a buesu vacsorát el lakjuk, a mely aztán reggelig tarlóit. Másnap Junius 8-án reggel felöltözvén az én készen lévő tiszti öltönyömbe és felkötvén az én bécsi származású kardomat, a kapitányom által ajándékozott tiszti sapkát fejembe nyomtam és 8 órakor pontosan megjelentem az őrnagyi irodába, hol kinevezési okmányomat átvettem. S az Őrnagy és segédtiszt szerencse kíván ata meiert, visza mentem a századomhoz, ott az edig használt öltönyeimet és felszerelési tárgyaimat átadva elbúcsúztam, azután egy fogadott szekeressel előbb a paphoz mentem, hol a szép Juliskát is találván, elbúcsúztam tői lük azzal, hogyha berendezkedem ujj állásomban, átrándulok őket meglátogatni; azután áthajtattam Tóth Megyére, a hová éppen temetésre érkeztem, meghalt ugyanis Galambos nevű főhadnagy Cholerába, a ki a 48-ik zászlóalynál segédtiszt volt s így Rakovszky Sámuel Őrnagy azzal fogadott, hogy ha vállalkozom reá, szívesen reám ruházza a segédtiszti állást, a mit én nagy örömmel elfogadván, az iroda vezetését azonnal átvettem, valamint, a hirtelen elhalt Galambos hátaslovát, is 55 frt-ért, nyeregszerszámmal együtt, s már a Galambos temetésén mint segédtiszt lovagoltam az Őrnagy mellett. Ez volt már a dicsőség Petinek, nem cseréltem volna a Török császárral, az esett csak egy kissé roszul, hogy ezen állás teendőivel el lévén foglalva, nem volt időm a Soőkon teendő látogatás iránti ígéretemet beváltani; mert hát az egyszerű kis falusi leányka igen meg tetszett nekem annyira, hogy többször elmondtam tiszttársaimnak, hogy sohasem láttam nálla szebbet; - a mint Galambost elföldeltük, arra a hírre érkeztünk visza a temetőről, hogy az öreg Vay Károly százados szintén Cholerába az utóisókon van, bárom közlegény pedig még az nap elhalt, kiket az öreg százados még az nap estére követelt. Az öreg Vay mellett virasztottunk, a mikor Szunyogh Manó hadnagy, este 10 óra tájban roszul lett, és a derék egészséges szép alig 22 éves kiváló szép fiatal tiszt pár óra múlva karjaink között elhalt, ügy a közlegények, mint a tisztek a 4-ik századból valók voltak, s így miután abból Derzsy hadnagy még Budánál elesett, Gábor testvérem, mint főhadnagy maga maradt a századnál; minthogy a község lakosai közül azon az utzán, ahol e század elszállásolva vőlt szinte sokan betegültek és el is hallak Cholerában, a századot reggel kiszállásolták Keresztúr pusztára, a zászlóaly pedig pár napi időzés után a Vág felé Szimő és Kamocsa községekbe, onnét pedig Guttára ment a Csalóközbe, hol az egész íl-ik hadtest, csakhamar Concentrai ódott; Soók, Tornőcz, Vághvecse vidékére pedig a III-ik hadtest telepedett, az ellen tul a Vágón Szered, Zsigárd környékén mozgott. Gután kezdelt híre szárnyalni, hogy a minden ponton megvert ellenség a muszkákat hívta segítségül. A kik is most már, hogy a Magyar ország gyűlés Április 14-én hozott határozatával a habsburgi házzal végképpen szakított, azt detronizálta és az országot köztársasággá alakította, nehogy ezen szabadság eszmék az ő országába is átszivárogjanak, annak elnyomása s általában a Magyarság leigázása végett 300-400 ezernyi sereggel készül betörni az országba, mely már Morva országtól Moldváig körben kiterjeszkedve, az ország haláráig nyomult és minden pillanatban a nyakunkon lehet, sőt az osztrák seregek is felhasználva azt a majdnem másfél holnapi pihenő időt, melyet nekiek a Budavár alatt elfecsérelt drága napok engedtek, Olasz országból felrendelt seregekkel és a Lajtán tuli részekből szedett ujjonczokkal magát anyira
