Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

mint utóbb halottam, visza hordatták oda, a honnan kihányva lett. De hát ki gondolta vőbia, hogy még valaha szükségünk lehet az osztrák pénzjegyekre, a mikor az ellenség ugy Erdélyből, mint Magyar országból végképpen kiverve, az ország fővárossá visza foglalva van, a győzedelmes magyar sereg diadal mámorában úszott! A zászlóalyunk tisztjeiből alig találtam meg hármat, négyet, de a vezetők nélkül bolyongó legénység nagy részét altiszt társaimmal sikerült ösze keresni és levezetni a táborba, a hol az Őrnagyot már útra készen találtam, volt ugyanis neki egy szurkos vászon fedeles kocsija, melyre fel pakoltatván mindenét, a zászlóaly vezetésével Tóth Károly, mint egyedül jelen lévő főhadnagyot megbízta és kijelentette, hogy ő beteg, átköltözik Pestre magát gyógyitalai, s azzal elhajtatott, hátas lovát a kocsi lovaihoz kötve, ugy elment, hogy soha sem vőlt többé hozzá szerencsénk. Hová lett, mi lett vele, soha semmi hírét sem halottuk többé, egy kedélytelen, felfuvalkodott, hasznavehetlen tagja vőlt a magyar hadseregnek, csatában csak egyszer láttuk, Kápolnánál a csata második napján délelőtt ott ugratott egy szürke lovon a zászlóaly előtt, az ő rikácsoló hangján lármázott és lovát addig kardlapozta, míg az a fejére kapott ütés folytán fejét szügyibe vágta és felrúgott, mire az őrnagy ur a földre pottyant, azzal segédje és lovásza által támogatva Kaál felé elhúzódott és nem is mutatta magát többé, esak azután tudtuk meg, hogy ezt a kimagyarázhatlan viselkedést részeg fővel követte el. Hány vélt illyen semmit érő egyén a forradalmi seregben és hogy azok mennyi kárt idéztek elő a csatározásoknál megbízhatlanságukkal! A. vőlt a szerencséje a 25-ik zászlóalynak, hogy ezen gyáva és hülye vezetőjét a csatákban időnként olyan jeles századosok, mint az öreg 60 éven felüli Jekelfalusy, a kiváló erejű és bátorságú Kardos és szép katonai képzetséggel bíró Rezsnyi helyetesítették, és nem engedték a jó legénységi anyagai bíró zászlóalyat elzülleni, ugyan is a zászlőaly legénységének zöme Kecskemét, Kalocsa vidékéről, altisztjei az ugyan azon városokbeli főiskolák növendékeiből kerültek ki, a kikből egy jeles képzettségű és hősies jellemű zászlóaly parancsnok első rangú csapatot képezhetett volna, míg mindvégig olyan másodrendű szerepre kárhoztatott zászlóalyként szerepelt, miután az őrnagy csekély mérvű ügybuzgalma miatt a rend és fegyelem igen rosz lábon állott, a miből az következett, bogy a mint a téli viszavonulás burásával is előadtam az 56-ik lapon, a zászlőaly napokig nem csak az őrnagy, hanem a tisztek nagy része hiányát kénytelen volt érezni. Ugy történt a Buda bevétele utáni napon is, hogy a mint aznap este felé a Pestre átvonulásra a parancsot megkaptuk, a zászlóalynál éppen egy tiszt sem vőlt, már mind előre Pestre utaztak, s így a zászlóalyat századonként az altisztek vezették által, a hol is a Soroksári utzán szállásoltunk el, és nagy örömünkre ott szíves fogadtatásra találtunk, s alkalmunk nyílt a folytonos táborozás alatt megvásott alsó és felső ruházatunkat rendbe hozni, én pedig magam részéről arra használtam fel az ott töltött néhány napot, hogy a közel kilátásban lévő hadnagyi rangomhoz szükséges tiszti ruházatot beszerezzem, a mi azonban csak anyiban sikerült, hogy egy nadrágot és átilát várattam, töbre, miután felszerelési előleget és segély pénzt csakis kineveztetésem után kaphattam, nem is igen tellett, de meg azért sem szerezhettem több ruhát, mivel kineveztetésem megérkeztéig azt nem viselhetvén, magammal kelett hordoznom. Ugyan azon okból nem vásároltam tiszti kardot is, mert azt meg nem köthetvén fel mint altiszt, mint podgyászt kellett volna magammal vinnem. Különben a Pesten töltött néhány napok katonai életem legszebb napjai voltak, még telyesen be nem hegedt égett sebem tépessél berakva, s az tapasszal lefoglalva lévén, az igen népszerűvé tett, katonák és czivilek általános becsülését nyertem meg vele, mindenki beczézgetni, kedveskedni kívánt, a 25- és 48-ik zászlőalyaknál pedig az a vélemény kelt szárnyra, hogy tiszti rangra emeltetésemet az ostromnál tanúsított kiváló vitézségemért ígérték meg, még a szabó is, a kivel a tiszti átilát és nadrágot várattam, kijelentette, hogy a különben 45 frt-os átilát és nyolc frt-os nadrágot nekem, mind oly bátor fiúnak, őszesen esak 36 frt-ért állítja ki, a menyibe neki az anyag