Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

kerül, munkájáért nem fogad el semmit, ha gazdagabb volna egészen ingyen csinálná. A 48ik zászlóaly tisztjei különben is általy ában ismerőseim, sőt többen rokonaim lévén, már közéjük tartozónak ismertek, mulatozásaikra magukkal hurcoltak. Még az akkor legnevezetesebb, legelőkelőbb bordélyházba Luft Rézinél is megfordultunk. Szóval oly jól teltek a napok, hogy alig jutottam hozzá, hogy az ostrom ideje alatt engem hűségesen táplált budai aszonyl egy párszor meglátogathassam, a mikoris nemcsak ő maga, hanem a férje is nagyon szívesen fogadott és ugyan csak törte magát, hogy a szívességet, melyet nejével tettem kellően és érthetően megköszönhesse, nem tudván jól magyarul. És a midőn töllük végleg elbúcsúztam, még valami Cseh vagy Morva dialektuson hoszu áldást mondott reám, és nem esak maga öszevisza csókolt, hanem nőjét is bíztatta, hogy csókoljon meg, mert megérdemlem tölle, a mit az aszony igen szívesen mégis tett, mondanom sem kell, hogy én azt duplán visza adtam. A kérdéses különben elég tisztességesnek látszó atyafi Mernyák nevű Morva országból beszármazott órás mester vőlt, neje pedig Ó budai születésű Lander Fáni, kinek atya szintén szegény sorsú iparos vól I. Még Május hő végén elindultunk Pestről a Dunán keresztül Esztergom felé, hová Pilisesabán és Dorogon történt beszállás után harmadnapon érkeztünk meg és a június hó 1-ső napját is ott töltöttük, színházba, valami délutáni Concertbe is voltunk; előbbi pontban elfelejtettem megemlíteni, hogy Pesten többször voltam színházban, és akkori két nevezeteséget voltam szerenesés meghalgatni, jelesül Hollósy Kornéliát énekelni, Laborfalvy Rózát szavalni halottam, megvallom, nekem az utóbbi jobban tetszett, lehet, hogy a szavalat tárgyául szolgáló vers is emelte gyönyörű előadását, valamint az ő kiváló szépsége is, egy 71-ik zászlőaly czímű verset szavalt, melyet azonban minden igyekezetem daczára sohasem tudtam megszerezni, lehet, hogy a Jókay iratai között megvan, minthogy már akkor őjókayné vőlt; arról szóllott, hogy mily hősiesen védelmezte az ujjonczokból álló 71-ik zászlőaly Komáromnál a csillag sánezot a téli ostrom alatt; - Ilollősy Kornélia szertelen nagy szájával még a színpadon sem jól nézett ki, igen művésziesen énekelt; hanem szebb hangot halottam az övénél Szathmáron minden Vasárnap a nagy templomban, a hol az ottani ezukrásznak leánya Accipe Minie a püspöki zenészek karában énekelt oly szép hangon és oly hang terjedelemmel, hogy az a nagy orgona, vonó és fuvó hangszerek, réztányér és dobok zaját túlhaladva ugy hangzott, mintha a pacsirta csatogna a levegőben. De térjünk Esztergomra; ott azt a Dunába beszegellő dombon épült óriási nagy templomot, a káptalani épületeket, a szép fekvésű várost megnézegetvén egy bécsi légióbeli német fiúval találkoztam, a kit már előbb is ismertem és tréfásan Mellion Szepinek hívtunk, nagyban örvendett a találkozásnak és rövidesen ki is sütötte, hogy azért örvend, mivel egy még Bécsből hozott kardja van, azt nekem, mint kinevezendő tisztnek eladni szeretné, mert öt forintra mulhatlanul szüksége van. Elhívott szállására, hol megmutatván a kardot, azt elég megfelelőnek találtam, sőt miután a pengéjére reá volt karcolva „Vien, ám Martz. 12.13.14.1848."* mint a szabadságharezra készített fegyver volt tekinthető, s így azonnal átvettem és még egy forintal meg is toldottam az árát, a mi Szepinek nagyon jól esett, ezen kívül még mégis vaesoráltattam, igen természetesen bor is járult a vacsorához, mit Szepi nagyon szeretett. Esztergomból Junius 3-án elindultunk Érsekújvár felé, hová harmadnapon délfelé érkeztünk rneg, és uj hadtest parancsnokunk Asboth Lajos tábornok előtt el léptettünk a városi lakoság örömkiáltásai között, a kik akkor láttak először magyar hadsereget. Azután elszállásoltalván, kivétel nélkül szíves fogadtatásban részesültünk, miről takarodó után szakaszornbeli* Bécs, 1848. március 12-13-14.