Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)
„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc
[89] seri megyek át, még közlegénynek is; erre az öreg hősnek nagy kék szemei megteltek könnyel, és meghatotságtól rezgő hangon mondta, hogy nem közlegénynek hívlak fiam, hanem az ostromnál öt igazi hős tisztje hullott el a zászlóalyamnak, azok helyére ujjak kellenek, és jól esik, hogy téged, mint szabolcsi fiút, egyik helyre kineveztethetlek, légy oly jó és vitéz katona, mint elődöd vőlt, kinek helyét majd elfoglalod. Ezen nem várt, egész véletlenül jött örvendetes esemény, mely engem az e füzet 51. lapján előadott és telyességgel nem érdemlett büntetés [t.i. a Mihályi-féle büntetés] alól oly fényesen feloldott, oly anyira meghatott, hogy meg nem álhattam, hogy csekély égési sebemet tapogató gondos atyai kezét megne csókoljam, mire ő keblére ölelt, s kedves fiának mondott, erre a zászlóalybeli fiatal tisztek, kikkel mégothonról ismeretségbe, barátságba voltam, körbe veitek és őszinte örömüket nyilatkoztatták a felett, hogy közéjük jutok. Ezen érzékeny jelenetet Azsboth hadtest parancsnokunk zavarta meg, a ki egy a várban talált Német katona bandával a zászlóalyhoz érkezett és az öreg Rakovszky Őrnaggyal tánczra kerekedett, mit azután az egész zászlóaly követett és a nyíri bicskások ugyan csak rakták a kállai ketőst, holott a német banda valami Steieriset játszott. E közben az egyik hozzánk közel eső ház első emeleti ablakából 4-5 lövés dördült el reánk, de szerencsére senkit sem talált, erre az egész tömeg neki rohant a háznak, kapuját betörte és az emeletre rohant, hol néhány lövés után az ott találtakat egy Szvoreny nevű nyíregyházi, rendkívüli erejű fiu, az ablakon kezdette kihajigálni, mit azonban Rakovszky a második granicsár kidobása után betiltott, s Böszörményi századost beküldvén, az a még éleiben talált és az udvarban és mellék helyiségeiben meghúzódott granicsárokat lefegyverezte és ott őrizet alá vétette. Ezután a zászlőaly felállíttatván és számba vétetvén megállapítva lett, hogy abból az ostrom alatt Majos Károly fő és Sipler Károly, Derzsy, Debreczeny, Kiss és Vidovics hadnagyok hulottak el, ezen kívül 17 közlegény elesett és 173 sebesült, azután Böszörményi százados az elhulottak ösze szedésével, Krasznay Gábor főhadnagy, mint helyetes század parancsnok a foglyok őrizetével, Szunyogh hadnagy az elesett várparancsnokhoz őrségre rendeltelvén el, a zászlóaly többi része a táborba vonult, hová én is kimenvén zászlóalyam táborhelyére vonultam, hol azonban annak igen kevés részét, tisztet éppen esak a beteges őrnagyot találtam, a ki megértvén tollem, hogy a többieknek a várban már semmi teendőik nincsenek, csak kóborolnak és bámészkodnak, ácsorognak czél nélkül, visza küldött, hogy a felkeresendő tiszteket embereik öszeszedésére és levezetésére utasítsam az ő parancsára; minek telyesítése közben egy Donmiguel bakától egy bornyuba pakolt 8 üveg pezsgőt, egy honvédtől pedig egy zsákban 16 pakli finum szivart vettem két forintért, ennyi vőlt a várbeli zsákmányom; a szivarral ugy gazdálkodtam, hogy a midőn a komáromi Capitulátió után hazakerültem, még akkor is haza hoztam 5 százas csomagot. - Vőlt azonban nekem kimondhatatlan örömöm a felelt, hogy tiszté kineveztetésem a legközelebbi időre kilátásba helyeztetett, ahol csak ismerőseimmel, vőlt iskolatársaimmal találkoztam, azokat legtöbbnyire már régebben tisztekül kelleti tisztelnem, volt eset, hogy gyanúba vettek, hogy rendetlen, korhely katona vagyok, azért nem tudok előhaladni, mindezeknél fogva a Rakovszky Őrnagy 7 ígérete reám nézve megváltás volt, amivel maga iránt örök hálára kötelezett!!! [90] A mint a 88-ik lapon előadtam, a midőn a várban a 48-ik zászlóalyban főhadnagy testvérem felkeresésére mentem, egyik utezán egy bámuló csoport közt egy oda kiszórt nagy halom osztrák bankót láttam, sőt egy pár csomagol fel is vettem és minden oldalról körül nézve azon, hogy az egyik öt forintosokból álló csomagon annak hátlapján látható kék koszorúban azt láttam nyomtatva, hogy Magyarország közjövedelmeire, megboszankodván, s a kutya német Istenét elkerekítvén mindkét csomagot ledobtam, holott, ha egy pár százas csomagot elemelek, azokkal néhány holnap multával úrrá tehettem volna magamat, de hát voltak ott nállarnnál érettebb korú emberek is, azok is haszontalan szemétnek nézték és ott hagyták. Míg azután,
