Forrai Ibolya, Szemkeő Endre: Iskolák a Kárpát-medencében - Források a Néprajzi Múzeum kézirattárából (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 3; Budapest, 1996)
Bevezető
Külön figyelmet érdemel az a több, mint 100 kéziratot magában foglaló társadalmi akció, amely egy megye teljes szociográfiai és helytörténeti feldolgozása érdekében indult 1930-36 között. Ez az akció az akkori teljes Borsod megyére terjedt ki és Kolumban Lajos miskolci tankerületi főigazgatóhelyettes nevéhez fűződik. Kolumban készített egy részletes útmutatót s azt elküldte minden iskola tantestületének, hogy annak alapján egy kijelölt tanár, vagy tanárcsoport a község szociográfiai, történeti leírását elkészítse. Általában a történelemtanárok végezték ezt a munkát. Ennek az útmutatónak - amely sajnos nem került a kézirattárba - lehetett iskolára vonatkozó kérdése is, mert kivétel nélkül minden ilyen "Borsod megyei monográfiában" szó esik az adott iskoláról hol bővebben, hol csak utalásszerűén. E Borsod megyei községek közül néhány az 1913-as vármegye rendszer szerint Gömör és Kishont vármegyéhez tartozott, ezért a bibliográfiai adatoknál is így vettük. Forrásfeltáró munkánk során a kéziratgyűjtemény napjainkig beleltározott és nyilvántartott összes olyan tételét átvizsgáltuk, amely a szakmutató szerint tartalmazhat iskolákra, tanárokra, diákokra, inasokra, nevelőkre stb. vonatkozó adatokat. E cél érdekében a mintegy 30.000 leltározott kézirat közül 20.000 dolgozatot, iratot átolvastunk, s a témára vonatkozókról súlyának megfelelően kisebb vagy nagyobb ismertetést készítettünk. Ezek a kéziratok nem mindig csupán szöveges leírások, nagyon gyakran olyan mellékletekkel rendelkeznek, amelyek a kutatás számára talán még fontosabbak mint a leírások. Igen sok adatközlő mellékelt fényképeket az adott témára vonatkozóan a kéziratához. Számos esetben rajzok, kották, térképek, statisztikai kimutatások egészítik ki a mondanivalót. Nem ritkán egy-egy eredeti dokumentum is mellékletként szerepel a dolgozatban. A dokumentumok formai szempontból is igen változatosak. Számos eredeti dokumentum található a céhes keretek között működő szakoktatás történetére a XVI1I-XIX. századból. Az általános céhszabályzatok és jegyzőkönyvi adatok mellett névre szóló igazolások, vándorkönyvek, bizonyítványok sokasága mutatja, hogy milyen fontos volt az egyes mesterségek szakmai utánpótlásának kinevelése. S ez szinte a teljes történelmi Magyarország területére nyújt példákat. Egyes céhprivilégium, céhkönyv, illetve bizonyítvány csodálatos illusztrációival és díszítésével, írásmódjával és papíranyagával önmagában is kultúrhistoriai érték. Ilyen például a nagyváradi sütőcéh privilégiuma (1821), vagy a matolcsi gubakészítők rendszabályai (1829), de ilyen Gregori Ferenc pesti mézeskalácsos 1843. évi szabaduló levele vagy a csornai céhek közös könyve 1799-ből. Különleges értékűek az oktatás történetére vonatkozóan azok a családi irathagyatékok, amelyekben tanítók és diákok korabeli naplói, okmányai, levelezése stb. maradt az utókor számára. Ilyen szempontból is kiemelendő a kéziratgyűjteményben több tételben nyilvántartott Gömör és Kishont megyei Mauks család irattára, amelyben a debreceni gazdasági tanintézet diákjának "iskolai dokumentumaitól" a gömöri kisközség tanítójának a jegyzeteiig széles skálában találhatók az 1840-1900 közötti korszak iskolatörténeti forrásai. Bizonyos esetekben nem is a kézirat tartalma, hanem az alkotás módja hordoz fontos iskolatörténeti elemeket. Ilyenek például a Néptudományi Intézet által kiírt középiskolai pályázatra beküldött helytörténeti dolgozatok közül azok, amelyeket a soproni evangélikus tanítóképző diákjai készítettek a tanítóképző úgynevezett Pálfy önképzőkörének tanárelnöke inspirálására. És még folytathatnánk a sort. E forrásfeltáró és ismertető kiadvány a források sokfélesége miatt egyenetlen benyomást kelthet. Egyes kéziratok minőségi és mennyiségi különbözősége, a szerzők eltérő habitusa és szakmai képzettsége, s nem utolsó sorban a forrásfeltárást végző kutatók különbözősége is nyomot hagy az ilyen munkán (Alkalmasint a sokféleség színesít is). A fő feladatában és célkitűzésében azonban egységes. Kutatást segítő kiadványról lévén szó minden bibliográfiai adat és jelzet egyértelmű feltüntetése a gyors és könnyű felhasználás érdekében alapvető. Mivel nagyobb részt ismertek a kéziratok szerzői, ezért a kiadvány a szerzők alfabetikus sorrendjében mutatja be a forrásokat, s ezután következnek az anonim kéziratok a
