Forrai Ibolya, Szemkeő Endre: Iskolák a Kárpát-medencében - Források a Néprajzi Múzeum kézirattárából (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 3; Budapest, 1996)
Bevezető
címek abc rendjében. Fontosnak tartottuk megjelölni az irat, illetve a témára vonatkozó korszak időhatárát akkor is, ha pontos adatokkal nem rendelkeztünk. A kutatás számára nem elhanyagolható adat a kézirat terjedelme és mellékleteinek száma és jellege. Ezek a mellékletek jelen esetben fényképek, rajzok, térképek, iratmásolatok vagy eredeti okiratok, amelyeket a terjedelemmel együtt a kézirat címe után feltüntettünk. Nehezebb kérdés a forrás topográfiai megjelölése, hogy egységes és egyértelmű legyen. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában lévő források földrajzi mutatói szerves egységet képeznek a műtárgyak és könyvészeti anyag topográfiai rendszerével, azaz a feldolgozásnál az 1913. Helységnévtár adatait alkalmazza. Ez a rendszer jelenti a változó középeurópai világon belül az egyértelműséget. A kutató, a felhasználó e szisztémánál az egy helységre vonatkozó minden létező adatot egy helyen fog megtalálni, s nem kell többféle megyerendszer és ország, vagy országnévváltozás miatt különböző földrajzi katalógusokban búvárkodnia. Ezt a topográfiai mutatót alkalmazzuk jelen forráskiadványunkban is az egyes kéziratok annotációjánál, valamint a kötet végén a kutatást könnyítő földrajzi indexnél. A rövid rezümék megfogalmazásánál arra törekedtünk, hogy a kutató munkája során ki tudja szűrni a lényeget, s el tudja dönteni, hogy szükséges e behatóbban tanulmányozni a kéziratot saját témájához vagy sem. A korábban említett Borsod megyei monográfiák esetében - mivel egységes céllal és útmutatással jöttek létre, s közel hasonló adatokat tartalmaznak - nem készítettünk külön-külön összefoglalásokat, hiszen szinte ugyanaz a rövid szöveg került volna százegynéhány bibliográfiai adathoz. Ezért csak egy utalómondat jelzi, hogy ez a kézirat a Kolumban féle akció terméke, amelyben a 30-as évekre vonatkozó iskolatörténeti adatok is találhatók. Az egyes források ismertetése után szögletes zárójelben adjuk meg a jelzetet, a kéziratgyűjteményi leltári számot, amelynek alapján a kutató a Néprajzi Múzeum olvasótermében a kéziratot teljes terjedelmében tanulmányozhatja. A források ismertetésével nem egy lezárt archívumra hívjuk fel a művelődéstörténészek figyelmét. Valószínűsíthető, hogy az elkövetkező esztendőkben további memoárok, hivatali dokumentumok, családi irattárak kerülnek gyűjteményünkbe a társadalmi gyűjtőmozgalom és kutatási terepmunkák révén. Nem kerülhető tehát el jelen forráskiadványunk alapos tanulmányozása mellett a mindennapi tudományos feldolgozó munkánk eredményeként egyre bővülő archívumunk szakmutatórendszerének tanulmányozása a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában. Szemkeő Endre
