Forrai Ibolya, Szemkeő Endre: Iskolák a Kárpát-medencében - Források a Néprajzi Múzeum kézirattárából (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 3; Budapest, 1996)

Bevezető

ISKOLÁK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Bevezető A Néprajzi Múzeum többéves tudományos célkitűzése, hogy tudományos műhelyhez és nyitott archívumhoz illően feltárja és nyilvánosságra bocsássa azokat a kincseit, amelyeket több mint egy évszázada - megalakulása óta - gyűjt, tárol, tudományosan feldolgoz, de kiállításain csak ritkán van alkalma bemutatni. E célkitűzéséhez serkentőleg hatott az elmúlt években az a pályázati felhívás is, amely az iskolatörténet feldolgozására és bemutatására inspirálta a különböző intézményeket és kutatókat. A magyarországi néprajztudománynak olyan központi archívuma a Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára, amelyet a tudomány képviselői és kutatói jól ismernek, de a társadalomtudományok szélesebb értelemben vett kutatói alig. A szerzők célja éppen ezért az, hogy a múzeum forráskiadó sorozatában egyes tudománytörténeti témák, még nem publikált kéziratos anyagának a gazdagságára hívja fel a figyelmet és rövid rezüméiben a kéziratok tartalmáról is ismertetést adjon. Ilyen terület az iskolákra, művelődésre vonatkozó forrásanyag. Remélhető, hogy az alábbi források ismertetése nemcsak a szigorú értelemben vett tudományos élet képviselői számára jelentenek haszonnal forgatható munkát. A kötet specializáltsága miatt a tanítók, óvónők, hagyományőrző egyesületek, helytörténészek és honismereti körök stb. számára is olyan segédeszköz, amely segítségével oktatási módszerek, rég elveszettnek hitt dalok, mondókák, játékok, szokások leírásai is megtalálhatók, s amelynek révén falvak, községek rég feledésbe merült történetére vonatkozó adatokat eleveníthet fel. A kéziratgyűjtemény a Néprajzi Múzeum archívumának egyik leggazdagabb kincsestára, amely a múzeum létrehozásával egy időben keletkezett (1872). Kezdetben a könyvtár anyagaként kezelték, majd külföldi példák nyomán különálló gyűjteménnyé váltak a lejegyzések, naplók, rajzok, fotográfiák, amelyeket a Néprajzi Múzeum munkatársai, a Néprajzi Társaság kutatói készítettek terepmunkájuk, gyűjtőútjuk során. E gyűjtemények nagymértékben gyarapodtak a gyakori pályázatok meghirdetése során. A belföldi és külföldi terepmunkák során a kutatók nemcsak az általuk rögzített dokumentációt helyezték el a kézirattárban, hanem tudatosan törekedtek arra, hogy a történeti, néprajzi értéket képviselő hatósági iratokat is begyűjtsék, megszerezzék a múzeum számára, így kerültek be a múzeum archívumába olyan XVIII-XIX. századi céhiratok, falukönyvek, gazdasági naplók, közigazgatási iratok, egyházi dokumentumok, családi irattárak is, amelyek egyes családok, illetve személyek birtokában voltak, s kikerültek a helyi, illetve országos levéltárak gyűjtési hatósugarából.