Forrai Ibolya, Szemkeő Endre: Iskolák a Kárpát-medencében - Források a Néprajzi Múzeum kézirattárából (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 3; Budapest, 1996)
Bevezető
A két világháború közötti időszakban több olyan intézet is megalakult, amely magyarságkutatással foglalkozott. Ilyenek voltak: a Néptudományi Intézet, Államtudományi Intézet, Országos Táj- és Népkutató Intézet, Szociográfiai Intézet, Magyar Társaság Falukutató Intézete stb. Ezek az intézmények önálló kutatási programjuk megvalósításához tudományos terepmunkákat, összehangolt expedíciókat, kutatótáborokat szerveztek, valamint adatok gyűjtése érdekében több ízben írtak ki pályázatot helytörténeti, néprajzi dolgozatokra, amelyek során sok értékes monográfia készült, s került az archívumba. így az 1924-ben létrejött Magyar Szociográfiai Intézet tervezett községmonográfiai sorozatának jó néhány elkészült (főleg Baranya megyei) dolgozata, vagy az 1934-ben alapított Falukutató Intézet pályázatára elkészült több mint 50 községmonográfia is. Ezeket az intézeteket, társaságokat elsodorta a politika és háború vihara, archívumuk egy része viszont főleg személyes kapcsolatok következtében a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába került. A 30-as évek végétől önálló gyűjteményként működő kézirattár gyarapodásának egyik legjelentősebb forrása a 40-es évektől szervezett társadalmi néprajzi gyűjtőhálózat és az 1950-es évek elejétől minden esztendőben meghirdetett Néprajzi és Nyelvjárási Pályázat, amely a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának szervezésében a honismereti mozgalom bekapcsolódásával működik s számos néprajzi és helytörténeti munkát bocsát a kutatás rendelkezésére. Igen becses darabjai az archívumnak a népi írásbeliség legszebb példái a memoárok, önéletrajzok, s végül, de nem utolsó sorban azok a községmonográfiák, amelyek a különböző pályázatokra készültek a községek tanítói, lelkészei, jegyzői által a helyi források gondos felhasználásával. A kézirattár mintegy 30.000 beleltározott tétele között számos eredeti dokumentum (céhiratok, családi okmányok stb) is található. A fentiek alapján két dologra kell felhívni a figyelmet: 1. A különböző társadalmi mozgalmak, pályázatok, kutatótáborok legaktívabb részvevői legnagyobb részt a tanárok és a felsőfokú iskolák diákjai közül kerültek ki; 2. Mivel ők a néprajztudomány nagyrészt laikus, de lelkes művelői, az általuk végzett munka színvonala is igen hullámzó. Nemcsak az egyes dolgozatok, lejegyzések terjedelme igen változatos (egy oldaltól a többszáz oldalas fényképekkel, eredeti dokumentumokkal mellékelt opuszokig), hanem témafeltáró és leíró, szakmai szempontokat érvényesítő munkájuk minősége is. Azonban a minőségében kifogásolható adatfeltárásnak is lehetnek olyan gyöngyszemei, amelyek miatt nem maradhattak ki e forrásismertetésből. A kutató, a felhasználó el fogja tudni dönteni a források elemzésénél, hogy mi az, amit felhasználhat munkájához és mi az, amit nem. Célunk most nem a rostálás volt, hanem a legteljesebb forrásfeltárás. Az archívum rövid bemutatásából is kitűnik, hogy számos olyan forrás található itt, amely a magyarországi iskolatörténet és művelődéstörténet kutatásához, feldolgozásához kikerülhetetlen. Néhány példát említünk a források gazdagságára és sokszínűségére: - iskolatípusok (állami, egyházi, magán; elemi, középfokú, szak- és főiskola; városi, községi, tanyai stb.) - iskolák épülete, berendezése, karbantartása stb. - iskolai főhatóságok iratai (állami, egyházi) - iskolai okiratok (bizonyítványok, leckekönyvek, diplomák stb.) - tanárok, tanítók helyzete, életkörülményei - tanítási rend, oktatási segédeszközök, tankönyvek, füzetek, naplók stb. - diákok levelei, leckéi, feljegyzései stb. - szakmatanulás (céhes iratok, szakiskolák) - családi nevelés, gyermekjátékok, gyermeknevelés - általános és helyi művelődési viszonyok.
