Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

az örökösök különösebb ok nélkül osztályt kérnek, a hátrahagyott végrendelet és a törvények ütköznek, a hagyatékot nagy adósság terheli. A fentiek figyelembevételével a következő tipikus eseteket különböztetjük meg: 1 . Magvaszakadás

. Ha valamely keszthelyi (vagy az uradalom más településén földesúri függésben élő) személy örökös nélkül hunyt el, vagyonának meghatározott része a földesurat illette. Az 1790es évektől nyomon tudjuk követni, hogy az uradalom gondosan ügyelt rá, hogy az ilyen esetekről tudomást szerezzen (a feljelentő részt kapott a hagyatékból). A deficiens alattvaló vagyonát az uradalom tisztviselői (leggyakrabban a pristaldus) írták Össze, s az ingóságokat 84 árverésen adták el. Ezek az összeírások igen részletesek. 2. Külön típusnak vehetjük azokat a hagyatéki összeírásokat, amelyeknél az örökösödési helyzet bonyolultsága (pl. többszöri házasság) indokolja a hagyaték számba vételét és városi vagy uradalmi tisztviselők bevonását a 85 felosztásba. 3- Az 1836-os törvények után a fennmaradt leltárak között megszaporodnak azok az esetek, amikor a vagyon összeírását egyszerűen az indokolta, hogy kiskorú árvák maradtak. Ennek kialakult formája volt, és láthatólag egyes tárgycsoportok az összeírásból rendszeresen kimaradtak. Ilyenek a ruhaneműk és a háztartás élelmiszerkészletei.^ 4. Külön eset, amikor a férj vagy feleség (az özvegy) újabb házassága indokolta a vagyon összeírását. Ezek az Összeírások tehát nem halálesetkor készültek, hanem a R7 házasságkötést megelőzően. Céljuk nem annyira a vagyon pénzértékének rögzítése, inkább a tárgyak leltárszerű felsorolása. 5. Számos esetben évekkel a halálesetet követően készült hivatalos összeírás (vagy valamelyik családtag által összeállított) lista a vagyonról. A család valamelyik tagja panaszt emelt a gyám ellen és ez tette szükségessé a vagyoni