Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

város katonáskodó lakói mind mentesek voltak a porció és tized fizetése alól. A végvári helyzet megszűnte után vált lényegessé a nemesi kiváltság, amikor a város lakossága adófizető szabadosként tagolódott be a feudális társadalomba. A nemességigazolások azt mutatják, hogy a 17. században a nemesként élő, katonáskodó családok egy részének nem sikerült megtartani vagy érvényesíteni nemesi jogait (pl. a forráskiadványban is felbukkanó Giber és Turopoli 29 családnak). Viszont a 18. században beköltözés utján állandóan emelkedett a helybeli nemesség száma. 1756-ban, a nemesség számbavételekor 30 családfőt írtak össze, nem számítva a lakóhely feltüntetése nélkül szereplő néhány, Keszthelyen élő előkelőbb nemesurat. 1785-ben a város 30 férfilakosságának 4,5 százaléka volt nemes. Ez az arány valószínűleg se nem nőtt, se nem csökkent jelentős mértékben. 1848-ig, a nemesi privilégium eltörléséig. A nemesség életmódját gazdasági és társadalmi helyzetét tekintve nem volt egységes. Nemesi birtokkal rendelkező jómódú családok nem éltek a városban, valószínűleg az arisztokrata család jelenléte, az uradalmi központ nem vonzotta a bene possesionatus réteget. Hasonlóképpen hiányzott a megyei hivatalt vállaló birtokos nemesi elit is a város társadalmából. Ezek inkább a nem távoli Sümegen éltek. A Festeticsek berendezkedését megelőzően még felbukkant egy-egy nagyobb presztízsű nemesi család a városban, de ezt követően csak néhány subalternus tisztségviselő lakott itt. (Ilyen volt pl. a Kákosy család, amelyből Kákosy László hagyatékának összeírását közöljük 1794-ből.) A 19. század első felében megnőtt a nemesi származású értelmiség képviselőinek a száma. A helybeli kisnemesi családokból tisztségviselők emelkedtek ki (pl. a Csák családból), de 31 voltak nemesek az uradalom felső igazgatásában is. A helybeli nemesség zöme birtoktalan, armalista volt,