Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

megélhetésük forrása igen különböző lehetett, a városi lakosság valamennyi foglalkozási csoportjában megtalálhatjuk őket.

32 A nemesség után következett a hierarchiában a mezőváros "nemtelen" népessége. 1829-ben 520 házas és 139 hazátlan zsellért tüntet fel az uradalom úrbéri tabellája. Az örökös szerződésben "508 házzal ellátott és 14 zselléri puszta 33 telkek" szerepelnek. A rendi hierarchiában lejjebb helyezhetjük el a polgárvárosi jobbágyokat és zselléreket. 1767-ben 18 egésztelkes jobbágyot és 27 zsellért írtak be az urbáriumba, 1829-ben viszont már csak 1 egész- és 21 féltelkes 34 jobbágyot. A hierarchikus rendbe nehezen illeszthetők be a zsidé község tagjai. A zsidóság rendi helyzete részben a földesúrtól függött - a Festeticsek az 1810-es évektől lehetővé tették számukra a házvásárlást, ösztönözték letelepülésüket. 1785-ben a város népességének 2 százaléka, 1851-ben 5 százaléka volt zsidó. 1828-ban 40 zsidó adózót találunk. Ezt követően, főleg a reformkorban figyelhető meg erős bevándorlás. A zsidó közösség elkülönülése komplex jelenség volt - jogi, vallási, nyelvi, etnikai jellegű egyidejűleg. A zsidóság a 19. század első felében már észrevehetően integrálódni kezdett a mezőváros társadalmába. Fiai nagy számban jártak a gimnáziumba, részt vettek a közéletben is, de a nagyméretű beáramlás egyben feszültségeket is szült (iparosok 35 közti konkurenciaharc stb.). Rendileg elkülönült csoportnak tekinthetjük az uradalmi alkalmazottakat is. 1790-ben számuk 40, 1828-ban 130, s ezt követően is emelkedett (Fenékpuszta és Újmajor cselédsége). A gazdasági cselédség soraiban, a béreseket irányítók között néhány keszthelyi család folyamatosan képviselve volt (ilyen