Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

szolgabíró előtt tartozik támasztani. Egyébiránt a közbátorságra való felvigyázás és a policziának fentartására szolgáló intézések tétele, amennyire csak kizárólag az Uradalmat nem pedig a megye törvényhatóságát is illetnék, az Uradalom részére ezennel fentartatik. A város kebelében levő mindennemű árvákra és ezek vagyonai gondviselésére nézve az 1832/6-ik esztendei 9-ik törvényczikkel világos rendelése lészen megtartandó." A város bíráját az úrbéri rendelet és az 1832/36. évi törvények alapján továbbra is a földesúr három jelöltje közül egy uradalmi tiszt jelenlétében választotta a város, "a tanácsosoknak választásait, a Város Jegyzőjének felfogadását, és egyébb közszolgáknak felvételét szabadon és e felhívott (1832-36. évi 9. tc.) czikel értelménél fogva minden Uradalmi 21 előterjesztés nélkül fogja gyakorolni." A szerződésben, ahogy a megyei záradék megfogalmazta, a keszthelyieknek "járandóságaik s adózásaik a törvények rendeleteivel összeütközők nem lévén, a szerződés előtti helyheztetéseknél sokkal kedvezőbbeknek találtatnának". Az új helyzet azonban csak két évig állt fent, a jobbágyfelszabadítás természetesen, alapvetően megváltoztatta a viszonyokat. A korábbi tényleges önigazgatási gyakorlatot nem ismerjük kellően. Egyrészt a város lakói egyenként adóztak, robotra voltak kötelezve (ha nem is mindnyájan robotoltak), de azt megállapíthatjuk, hogy a keszthelyi lakosság viszonylag szabadon rendelkezhetett javai felett. A városban élő nemeseknek 'saját elöljáróságuk volt - a nemesi communitas meglétére már a 18. század közepétől vannak adatok (a városi közköltségek tized részét fizette a mezővárossal kötött szerződés szerint). Saját választott tisztekkel (nemesség hadnagyai, nemesi tanácsosok, gyámatya) 22 és önálló háztartással bírt. Az örökös szerződés következtében a "Nemes és nem Nemes közönség mind Keszthelyen