Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

jelentős volt a születési többlet, emelkedett a természetes 1 5 szaporulat. A 18. században a népesség fogyását hozó évek általában rossz mezőgazdasági évekkel estek egybe. 1830 után a népszaporulatot járványok (kolera) vitték el.^ A betelepülők számát nem tudjuk megbecsülni, de bízvást mondhatjuk, hogy a bevándorlás jelentős, bár nem döntő mértékben járult hozzá a népesség számának emelkedéséhez. A bevándorlás egyik forrása mindenkor a környék: erre mutat a 17 házassága mobilitás és a családnevek elemzése. Erősek a kapcsolatok más dunántúli városokkal is. Horvátországból kézművesek, aratók, napszámosok érkeztek. Iparosok, mesterlegények jöttek viszonylag nagyszámban a Habsburg tartományokból és Németországból. Jelentős részük megragadt a városban, más részük továbbvándorolt. A zsidóság száma is erőteljesen nőtt a bevándorlás következtében az 1840-es években.^' A város, a falu, a szőlőhegyek és lakóik jogállása Keszthely a 18-19. században sem közigazgatásilag, sem településként nem volt egységes. közigazgatási szempontból elvált a mezőváros és a polgárváros (ez utóbbi falu volt), s a mezővároson belül is több önkormányzó cominunitas létezett. Az oppidum közössége mellett a zsidók és nemesek is különálló testületet alkottak. A település maga pedig megoszlott a belterület (a mezőváros és polgárváros) és a városkörnyéki szőlőhegyek között. A 17. században Keszthely végvár volt. Nemes és szabad hajdú lakosai nem fizettek porciót, kilencedet. A városnak széles körű önkormányzata és bíráskodási jogköre volt. Mindezt nem ismerjük kellően, inkább későbbi tanúvallomások megszépítő visszaemlékezései mondják el. A 18. század első kétharmadát végig kísérte az önkormányzati jogokért folytatott harc és az adózás módja körüli huzavona. A város