Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

helyzetét végül 1767-ben erősen korlátozott önkormányzati jogokkal bíró úrbéres mezővárosként szabályozták. Lakói házas és hazátlan zselléreknek .minősültek, akik a cenzus mellett robottal is tartoztak földesuruknak. A robot azonban mindvégig megváltható maradt, és ezzel a lehetőséggel a jobbmódű polgárok éltek is. A 18. század folyamán változott a földbirtoklás rendszere is. A 17. században és a 18. század első felében a városlakók számtalan kisebb-nagyobb földet szereztek zálogba, ezeken és a szőlőhegyekben gazdálkodtak. A Festeticsek a 18. század közepén visszavásárolták, ill. visszaperelték a nem nemes lakosoktól a földeket. Telekrendszer csak a polgárvárosban volt. 1767-ben a teljes keszthelyi határ allodiális jellegű. A lakosok zsellértelkeket bírtak, s a földesúr kilenced, majd pedig cenzus fejében egy-egy évre szántóföldet, 1 9 káposztáskertet juttatott a lakosok egy kisebb részének. A város élén a bíró és a 11 öregesküdt alkotta tanács állt. Korábbi szabadabb bíróválasztási jogát a 18. század folyamán a város elvesztette. Az úrbéri rendelet értelmében a bíró csak a földesúr három jelöltje közül kerülhetett ki, és az öregesküdteket és a kisesküdteket választhatta szabadon a városi közönség. 1818-ban Keszthely úrbéri pert indított a földesúr ellen, és hosszú pereskedés eredményeképpen a két fél 1838. november 4—én örökös úrbéres szerződést kötött (ez azonban csak 1846-ban lépett érvénybe). A szerződés meghatározta a városi lakosság földilletményét (a zsellérek száma alapján 66 4/8 telekre számolt úrbéres állomány utáni legelő, erdő és házhelyenként 1 hold szántó - ezeket kihasította a határból), rendezte a regálék kérdését, az adózás módját. A szerződés részletesen foglalkozott a városi igazgatás kérdéseivel is. Eszerint: "Által engedtetik a Földesuraság részéről Keszthely mezővárosa közönségének az elsőbirósági hatóság, azért a