FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Bevezetés

terület emlékanyagát. Választásunk nem véletlenül esett a Káma vidékre. Egyrészt ez a vidék ma minden bizonnyal a legjobban kutatott az egykori finnugor szállásterületek közül. Másrészt pedig a Káma menti népek története szoros szálakkal kapcsolódik a magyarság őstörténetéhez. /A régebbi irodalomban többen erre a területre tették a magyar őshazát is./ Nem volt célja dolgozatomnak az ősmagyarság legkorábbi történetének nyomon követése, mivel erre vonatkozólag még rendkívül kevés megbízható régészeti adattal rendelkezünk. Hasznosabbnak Ítéltük meg az uráli és a Volga-Káma-vidéki finnugorság általános történelmi fejlődésének felvázolását, hiszen ehhez a nagy népközösséghez tartozott az ősmagyarság is, igy az általános fejlődés az ő történetükre is érvényes, még ha nem is tudjuk szállásterületüket jelenleg pontosan lokalizálni. A magyar őstörténet szempontjából különösen fontos, hogy e területek lakossága - a legészakibb csoportok kivételével - az i.e. II.évezred folyamán /főként annak második felében/ déli, indoeurópai szomszédai hatására megismerkedett az állattenyésztéssel ós a földmüveléssel, s az évezred végére a természeti gazdálkodásról áttért a termelő gazdálkodásra. A másik fontos következtetés pedis: az,hogy az a terület, ahol az ősmagyarságot sejthetjük, a bronzkorban egy igen fontos fémraüvességi központ vidékén volt. A magyar állattenyésztés, földmüvelés és fémművesség legkorábbi szálai tehát erre az időre nyúlnak vissza. /Ezeket a kérdéseket részletesebben vizsgáltam egy megjelenés alatt lévő tanulmányomban: Őstörténetünk korai szakaszainak néhány főbb vonása. Történelmi Szemle./ A dolgozat megirása után /1970.junius, illetve november/ annak szövegében lényeges változtatást nem végeztem. Az azóta megjelent irodalomból néhány fontosabb munkát pótlólag felvettem a jegyzetekbe, egy-két helyen rövid értékelést fűzve hozzájuk. Budapest,1972.április 14.