FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

I. A finnugorok legkorábbi története

A FINNUGOROK LEGKORÁBBI TÖRTÉNETE Mintegy tiz évvel ezelőtt László Gyula foglalta össze őstörténetünk 9zámbavehető régészeti emlékeit. Arra az eredményre jutott, hogy honfoglalóink tárgyi hagyatékát alapul véve, visszafelé nyomozva nem tudjuk megjelölni a magyarság helyét Kelet-Európa, vagy Nyugat-Szibéria térképén a honfoglalást megelőző századokban.Az általa emiitett nehézségek jótészt még ma is megvannak /X.századi emlékanyagunk etnikai felosztásának hiánya, az orosz és szovjet régészek által kiásott leletanyag nincs megfelelően közölve, stb./, az eredmények azonban minden vonatkozásban számottevőek. Mind feltárásban, mind feldolgozásban jelentős eredményeket ért el a finnugor régészet az utóbbi másfél évtizedben. A szovjet szakemberek egész sora foglalkozik rokonnépeink őstörténetével. A régészet a finnugor őstörténetkutatás egyik legfontosabb ága lett. Forrásanyaga évről-évre gyarapszik, tárháza szinte kimeríthetetlen. Az ötvenes évek legelején megjelent első összefoglaló munkák idején Korompay Bertalan irta: "Bizunk benne, hogy a Szovjetunióban oly nagy fejlődésnek indult régészeti kutatások őstörténetünk anyagi alapjainak szempontjából hatalmas segítséget fognak nyújtani a finnugor őstörténeti kérdések 2. nyelveszeti megvilágításának". * Az eredmények teljes mértékben igazolták ezt a bizakodást. Az egyes finnugor népek etnogenezisének kutatásánál ma már valóban megvalósulhat a komplex módszer: a nyelvtudomány és a néprajz mellett a régészet is nagymennyiségű komoly bizonyitó erővel rendelkező tényanyagot tud felsorakoztatni. Sajnos a régészet adta lehetőségek nem minden finnugor nép etnogenezisének kutatásához nyújtanak megfelelő támpontot. Ennek legfőbb oka az, hogy a régen minden bizonnyal finnugorlakta vidékek nincsaiek egyen-