FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)
I. A finnugorok legkorábbi története
- 26 folyóval párhuzamosan, vagy arra merőlegesen tájolták./ Fémtárgyaik a szejma-turblnólakkal rokoníthatók, sajátosan kazányi formákról az első szakaszban még nem beszélhetünk. A fémtárgyakon /főként a tokosbaltákon/ lévő díszítéseket gyakran megtaláljuk a kazányi telepekről előkerült i pi • edényeken. * Ez a jelenség a műveltség későbbi szakaszaira is jellemző. A későbbi, második és harmadik szakaszban a kazányiak jelentős mér-, tékben kiterjesztik területüket előbb keleti és nyugati irányban, később pedig - az i.e.II.évezred utolsó negyedében - déli irányban is, miután ott elfoglalják a gerendavázas műveltség északi határvidékeit. így a Közép-Volgavidék helyi finnugor lakossága nemcsak hogy megőrizte etnikai karakterét, hanem jelentősen megerősödve területeit is jelentős mértékben kiterjesztette déli szomszédai rovására. A déli hatás azonban óriási volt nemcsak kulturális, hanem minden bizonnyal etnikai tekintetben is. Az andronovói műveltség hatására a kazányi kultura keleti területein el125 terjed a mongoloid antropológiai tipusu népesség. A kazányiak temetkezési szokása is átalakul egy időrei halót talk fölé alaosony kurgánokat emelnek,s bár a sirok tájolása továbbra is a folyókra merőleges, gyakran találhatunk zsugorított temetkezéseket, ami nyilvánvalóan a ge126 rendavázasok hatását tükrözi. * A kazányi fémművesség a szejma-turbinói prototípusok alapján fejlő127 dik tovább, de nem egyszerűen utánzással, hanem önálló formákat dolgoznak ki, melyeket tipikusan kazánylnak nevezhetünk /tőrök,sarlók, homlok! füllel ellátott tokosbalták a harmadik szakaszban az eddigi levél alakú lándzsák mellett megjelennek a későbbi ananyinói műveltségre jellemző "szárnyas" lándzsák/. A kazányiak komoly fejlettségű fémművességükhöz a volga-kámai rézlelőhelyek nyersanyagát használták. A harmadik periódusban nagy fejlődésnek indult fémművesség termékei szinte kiszorítják a kőeszközöket. A nyilcsücsokat készítik továbbra is kőből, vala128 mint a magvak őrlésére szolgáló őrlőköveket. * A második periódustól kezdődően egyre kevesebb az átjárókkal összekötött földbeásott ház, a harmadik szakasz végén teljesen eltűnnek; Felszíni, vagy alig földbe mélyített házakat is igen gyakran megfigyéL129 tek. A házakat gyakran egy válaszfallal két részre osztották. As edények díszítése szinte alig változik, az alakjuk változása viszont egy meghatározott tendenoiát követi egyre több a gömbfenekü edény, s a harmadik korszak végére az edények többsége ilyen alakú.
