FODOR ISTVÁN: VÁZLATOK A FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET RÉGÉSZETÉBŐL / Régészeti Füzetek II/15. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

I. A finnugorok legkorábbi története

- 7 közé való beolvadásuk utján egy részük résztvett a nyugati finnség etnigenezisében. A finnugor alapnépességet azonban az urál-kámai ujkőkori műveltség hordozóiban látjuk, akik az i.e.III.évezred végén és a II. évezred elején nyugat felé terjeszkedve elfoglalták az okai ujkőkori mü27« veltséget alkotó népek szálláeterületónek nagy részét* Mivel a finnugorság az i*e*IV«évezredet megelőző történetének problémái jórészt tisztázatlanok és a megoldásokat célzó elméletek sokszor homlokegyenest ellenkező állitások alapján kísérlik meg felkutatni e nyelvcsalád népeinek régebbi szállásterületét

f jelenleg csupán az urálkámai ujkőkori kultúrát tarthatjuk a finnugorok legkorábbi tárgyi hagyatékának« Ez a műveltség területileg a Volga-Káma vidékét, az ürált és annak keleti lejtőit foglalja magába*/l.kép/ Mint fentebb már emiitettük, a régészeti adatok alapján a kutatók nagy többsége erre a területre teszi a finnugorok szétválásuk előtti utolsó szállásterületét. A Volga-Káma vidéke ujkőkori leletanyagának egységét először O.N.Báder mutatta ki, mig az üráltól keletre eső terület ujkőkori anyagát V»K*Csernyecov dolgozta fel és mutatta ki,hogy ezt az ujkőkori kultúrát erős szálak fűzik a kámai29 hoz. Az urál-kámai ujkőkori kultura egységét, valamint azt, hogy ez minden bizonnyal a még egységes,szét nem vált finnugorok tárgyi hagyatéka, P.N.Tretyakov mutatta ki«

30

. Az utóbbi évek intenziv régészeti feltárása eredményeképp előkerült emlékanyag feldolgozását A«H* l.kép. Az Urál-kámai ujkőkori műveltség fontosabb lelőhelyei« /Tretyakov nyomán/. Abb.l« Die wichtigeren Fundplätze der neolithischen Kultur der UralKama-Gegend. /Nach Tretjakow/