NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

szehasonlitása nyomán kitűnt, hogy a XIII. századi utcakövezet és az előzőkben emiitett falmaradványokhoz tartozott járószintek azonos mélységben helyezkednek el és egységesen amellett szólnak, hogy a terület első beépítése - a sziklafelszin alakulásának megfelelően - mélyebb szinthez igazodott. Ezt nemcsak a töredékesen fennmaradt és az alapfalként felhasznált maradványoknál állapíthattuk meg, hanem azoknál az épületeknél is, amelyeknél a korainak ismert illetve általunk korainak vélt falak ma is tetemes, olykor emeletes magasságban állnak. Utóbbiak között többnek korai datálását éppen a régészeti és szintezési adatok értékelése nyomán kísérelhettük meg. Felismerhető volt egy olyan épületcsoport is, mely építészeti kialakítását tekintve részben már a XIV. századra utal, de még a mélyen fekvő beépítési szinten áll. Közöttük nem is egynek árkádos udvara volt eredetileg. Maradványaik ma is állnak, bár a későbbi szint-emelés következtében föld alá kerültek egykor szint feletti részeik - igy a megszüntetett földszinti árkádfolyosók. Kettőről azt is tudjuk, hogy eredetileg is emeletes volt és a később végrehajtott szintemelés alkalmával - természetesen - az emeleteket is magasították. Az erre utaló maradványok a falkutatások során kerültek elő. - A későbbi szintemelés mértékével kapcsolatban csak annyit, hogy a későközépkori járószint egyes helyeken megegyezett a maival, vagy legfeljebb 5-25 cm-rel volt mélyebben. Ezt a régészeti eredményeken kivül a ma is használt gótikus kapualjak és gótikus nyíláskeretek küszöbkövei tanúsítják. És ezt tanúsítja az a negatívum is, hogy a későközépkori utcaburkolatnak alig maradt nyoma, csupán egy-két helyen a homlokzati falak tövében. Hiszen a XIII. századi utcakövezet is aránylag rövid használatán kivül a föléje került jelentős feltöltésnek köszönheti fennmaradását. Ha megpróbáltuk a fentieket kiértékelni, csak arra a következtetésre juthattunk, hogy a ma álló gótikus város létrejöttét nagyszabású városrendezés előzhette meg. A korábbi település átalakítására a leletek alapján a XIV. század derekán kerülhetett sor. A városrendezés eredményét a következőkben foglalhatjuk össze: megtörtént a magasabb, lényegében a mainak megfelelő járószintek kialakítása, ezzel a hegyháton fekvő város korábban hepe-hupás, a sziklafelszin alakulását követő útjainak kiegyengetése és felépültek a ma is álló nagyszabású emeletes városi paloták sok esetben az előző korszak épületeinek beillesztése illetve átalakítása utján. Ennek végső megvalósulása a jelek szerint áthúzódott a következő évszázadra is. Miért kerülhetett erre sor? Véleményünk szerint a városrendezést nem csak, vagy legalábbis nem elsősorban esztétikai szempontok indokolták, hanem talán inkább az, hogy I. Lajos király az 1340-es években Budát választotta székhelyéül. így a város életében bekövetkezett jelentős fordulat, az ebből következő gazdasági és társadalmi változások, a lakosság lélekszámának ugrásszerű növekedése tehették szükségessé, hogy beépítsék - méghozzá tetszetős módon - a felhasználható terület egészét. Befejezésül csak annyit - tudom, hogy amit itt mintegy problémafelvetésként elmondtam egy régészeti adatcsoport értékelésével kapcsolatban, az alapos bizonyítást igényelne. Erre sajnos az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. Fentiek részletes elemzése a - legalábbis szeretném remélni hogy - meggyőző adatok felsorakoztatásával rövidesen megjelenik nyomtatásban. De tanulmányomban is azt hangsúlyozom, amit itt is, hogy a kérdés végső megoldása még további kutatásotet igényel mind a hogyan ? mind a miért? vonatkozásában. Horváth István AZ ESZTERGOMI KÖZÉPKORI VÁROSTÖRTÉNETI KUTATÁSOKRÓL Ismeretes, hogy Esztergom a középkor folyamán - elsősorban az Árpád-korban (Géza fejedelemtől a tatárjárásig) fejedelmi, majd királyi szálláshely ill. székhely folytán egyúttal az országnak gazdasági szempontból egyik legjelentősebb városa volt. A tatár pusztítás, és a királyi székhely Budára költözése után jelentősége megcsappant és a jelentéktelenebb városok közé süllyedt vissza. Fentiekből következik, hogy Esztergom város történetének kutatása elsősorban korai várostörténetünk szempontjából hozhat jelentős eredményeket. Rendszeres várostörténeti kutatások eddig Esztergomban nem folytak, bár a mult század végén és a századfordulón történtek ilyen kezdeményezések, s ezek eredményei ma is jól használhatók és munkánk 59