NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Holl I mre A VÁROSKUTATÁS KÉRDÉSEI A KÖZÉPKORI RÉGÉSZETBEN (Előadás) I. A középkori régészetben a városkutatás más - régebbi - célkitűzések mellett aránylag a legújabb. A kezdettől végzett templomásatások és a húszas évek végén meginduló faluásatások mellett az ilyen irányú igény alig merült fel.

1 Európaszerte tulajdonképpen a második világháború pusztításai nyitották meg az utat a lerombolt városok középkori kezdeteinek régészeti felderítésére, nagyjából egyidőben, de országonként más-más hangsúlyt nyerve. A legnagyobb arányú feltárásokat Lengyelországban és a Szovjetunióban végezték, s ezeknek eredményeként egy uj, addig ismeretlen kép bontakozott ki a középkori kelet-európai város kialakulásáról, fejlődéséről.

2 Az NDK-ban széles körű leletmentő ásatások és kisebb rendszeres ásatások hálózatával derítik föl a városok történetét - eközben a hangsúly a régi nacionalista teóriák felszámolásának igényével fokozottabban a városok előzményeire, az első települések korának, jellegének és ethnikumának meghatározására irányult. Főleg Magdeburg és Meissen esetében a későbbi korszakok feltárása is jelentős. Az NSZK-ban és Hollandiában a hangsúly majdnem mindenütt a püspöki székesegyházak, jelentősebb templomok VIII-IX. századi, sőt későrómai előzményeinek felkutatásán van - azaz a középköri város egésze szempontjából csak egyetlen, bár döntő fontosságú kérdés megoldásán. Ettől eltérő teljesértékü, széles körű kutatás Hamburg és Hannover 10 éves rendszeres ásatása, ami mellett megemlíthetők Lübeck, valamint Belgiumban Antwerpen középkori városmagjában néhány ponton végzett többéves ásatások is. Az ötvenes évek kezdetétől folyamatos feltárásokkal vizsgálja a romániai régészet a későközépkori moldvai városokat. ^ Csehszlovákiában a régészet csak 1963-tól fordult a középkori város problémaköre felé. A korábbi nagyarányú ásatások viszont a Morvaés Cseh Fejedelemség elpusztult központjainak feltárására irányultak, ami a fejedelmi központok, a városok koraközépkori elődjeinek megismerését tették lehetővé. A hazai kutatás a háború után Budán indult meg, a Várhegyen fekvő polgárváros lakóházainak rendszeres vizsgálatával. (Több kérdésben kiegészítette ezt a hegy végén fokozatosan kiépülő királyi palota és vár ásatása is, pl. XIII. századi városfal.) A továbbiakban a Mária-Magdolna plébániatemplom és a domonkos kolostor teljes feltárása, a középkori zsinagóga, városfalak és utcák kutatása egészíti ki ezt. Segítségével első izben rajzolható meg egy középkori város viszonylag teljes és részletes alaprajza. Óbudán a királynői vár és a második prépostsági templom ásatása két gócpont és fontos topográfiai támpont megismerését hozta, de a város más részeinek rendszeres kutatása még nem olyan mértékű, mint amit e város történeti jelentősége indokolna. Sopron belvárosában a folyamatos ásatások a római előzmények, az ispáni vár és a középkori városfalak összefüggő kérdésein keresztül világítják meg a város kifejlődésének kérdéseit. A műemlékvédelmi kutatások kikerekítik ezt a későközépkori lakóházak és templomok részletes és főleg sorozatos vizsgálatával. Visegrádon máscélu, nagyarányú feltárások mellett mind több ásatás, leletmentés nyújt adatokat egy ispánsági központ topográfiájáról, várossá alakulásáról (későrómai castrumból kialakított várhoz kapcsolódó Árpád-kori település, korai temetők, templom, egyes városi épületek ásatása). Az utóbbi években indult meg az intenzivebb kutatás Székesfehérvárott; reméljük a bazilika mellett nem kerül háttérbe a város többi része sem. Győr és Sárospatak esetében eddig a hangsúly a templomokon és váron volt, a jövőben kibővithető a kutatás más pontokra is. Mezővárosi viszonylatban Miskolc kisebb ásatásai említendők, sajnos ezeket sem bővítik tovább. Bár hazai középkori városaink megismeréséhez a régészet már jelentős eredményekkel járult (elsősorban topográfiai és kronológiai kérdésekben, az egyházi és polgári építészet emlékeinek feltárásával), 53