NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

későbbre,

3

0 az is valószinü, hogy nem egyszerre következett be minden városnál. / egyes városokat érdemes lenne ezzel kapcsolatban külön-külön megvizsgálni, Itt megint csak lehetőség van régészeti források felhasználásának. A városok gazdasági fejlődése nyomon kisérhető a város kiépül sé en. Nem csupán a külvárosok, váralják alapitására gondolok, hanem arra, ogy a belterület teljes beépitése sem következettbe azonnal. Megállapítható német városok példájából, hogy maga a városaia.vitás sem egyik napról a másikra történt. Ha a telkeket többnyire ki is osztották, vagy legalábbis kimérték, beépítésük nem történt egyszerre, sőt az is előfordult, hogy egyszerre - főleg mellékutcák esetében - csak az utca egyik oldalát parcellázták fel.

2

1 A kiosztott telken sem építették be mindig azonnal az utcafrontot. A város gazdasági helyzetétől függött, hogy mikor következett be a végleges »eépités, vagy - ami szintén nem volt ritka - egyáltalán beépült-e az egész terület.

2

2 Hasonló képet mutatnak a budai

2

3 és soproni

2

4 feltárások eredményei, azaz a XV. századvégi településkép, értve ez alatt a telkek beépitettségi fokát is, nem volt minden esetben azonos az Árpád-korival. Ezekről azonban a korreferensek előadásában fogunk hallani. A XV. századi állapottal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet a nemrég elhunyt kiváló várostörténész, Erich Keysernek egyik megállapítására, amely szerint "a városok térbeli kiterjedése bizonyos kapcsolatban szokott állni épületeinek magasba emelkedésével." Utal arra is, hogy a város térbeli kiterjedése magával hozza a templomok tornyának emelését, hiszen innen figyelték a tüzet, vagy az ellenséget. 2

5 Ebben a vonatkozásban nem látszik érdektelennek annak megállapítása, hogy a budai főplébánia nagytornyát az 1470-es években építették.

2

6 Nem kívánok kitérni azokra a nélkülözhetetlen adatokra, amelyeket a régészet az egyes városok helyrajzának vitás kérdéseinek megoldásához ad. Ismeretes, hogy az oklevelek helymeghatározásai pontatlanok, helyhez kötésük pontosan csak ásatás segítségével lehetséges. Igaz, az is előfordul, hogy a bizonytalan alapon végzett okleveles helymeghatározást igazolta a régész. Ez történt meg Budán, egy ház eltéréssel, ahol Pataki Vidor az Uri u. 39. sz. ház telkére határozott meg egy középkori tornyot, 27 amelyet Lócsy Erzsébet

2

8 a szomszéd 37.sz. telken talált meg. Olyan eset is van, amikor irásos forrás egyáltalán nem maradt fenn, de a régészek mégis találnak valamit. Szeretnők remélni, hogy minél több hasonló eset fog bekövetkezni, amivel a középkori városaink alaprajzainak fehér foltjait majd ki fogjuk tudni tölteni. Fontos támpontokat nyújthat a régészet gazdaságtörténeti vonatkozásban is. Sajnos, kereskedelemtörténeti adatai nem elegendők arra, hogy a középkori Magyarország legfontosabb külkereskedelmi árucikkeinek forgalmát dokumentálják. Sem a behozott posztó, sem a kivitt állat és állatbőr mennyiségét, fajtáit és a velük kereskedő személyeket nem tudjuk régészetileg meghatározni. Még a posztókereskedelem kérdéséhez a posztóbélyegek adnak bizonyos támpontot, egyelőre azonban ennek jelentősége nem éri el az irásos forrásokét. 2

9 Nagyobb értéket képviselt még a külkereskedelmi forgalomban a hazánkba behozott hihetetlen nagy mennyiségű késpenge.

3

0 Ezzel kapcsolatban már esetleg számítani lehetne a régészet segítségére. A kérdés ugyanis az, hogy ez a nagytömegű kés itt maradt-e és milyen mértékben az országban, vagy tovább exportálták, tehát átmenő áru volt-e. A kérdés felvetése két szempontból indokolt. Egyrészt valóban tudjuk, hogy a román fejedelemségekbe és Törökországba vittünk ki késeket jelentős számban, 3

1 másrészt számos késgyártóra maradt fenn adatunk.

3

2 Lehetetlen tehát, hogyha 1457-58-ban csak Pozsonyban 1 617 282 tarifáit kést hoztak be az országba,

3

3 azt csak nagy részében is, itt használták fel. Igaz, azt is fel lehet tételeznünk, hogy ezek a kések nem voltak teljesen kész gyártmányok és Magyarországon élesítették. Erre látszik utalni pl. a kardcsiszárok céhlevele.

3

4 Talán az ásatásokból származó késpengék feldolgozása, esetleg a fém összetételének vegyvizsgálata adhat majd támpontot a további kutatásokhoz. Más, nagy mennyiségű, de kis vámértéket képviselő tárgyak, mint a kerámia, vagy a külföldi majolika, kerülnek elő az ásatásoknál, és ezek is adnak lehetőséget a külkereskedelem irányának vizsgálatához. Már Gedai kollégám előadása is emiitette a numizmatika, azaz témánk szempontjából az ásatásokból származó pénzek feldolgozás, nak szükségességét. Csak azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy ahogy Gedai az Árpád-kori külföldi pénzforgalmat fel tudta dolgozni,

3

5 remélhetőleg megcsinálja ezt a későbbi korszak vonatkozásában is. Hozzá kell tennem, hogy Ausztria XVI. századi pénzforgalmával hasonló módon foglalkozik Paul W.Roth, aki egy műszaki egyetemi asszisztens bevonásával adatai kiértékeléséhez a kibernetikát is felhasználja, 3

6 Kívánatos lenne, ezt nálunk is megtenni. Ipartörténeti vonatkozásban is jelentős segítséget nyújthat és nyújt a régészet, elsősorban technikatörténeti vonat!; » asban. Holl Imre kerámiatörténeti kutatását mindannyian ismerjük. A folyamatban levő 47