NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

mezővárosból állott. Történetírásunk az utóbbi két évtizedben, elsősorban M»í y sz Elemér, ° Székely György

0 és Bácskai Vera' munkássága következtében nagy általánosságban tisztázta a mezővárosi fejlődés lényeges kérdéseit, és ez lehetőséget nyújt arra, hogy tovább lépjünk. Ismeretes, hogy a középkori Magyarország- városhálózata nagyon egyenlőtlen elosztású, egyes területeken, főleg a határvidékeken összesűrűsödnek a térképen a városok, máshol pedig teljesen hiányoznak, helyüket a mezővárosok foglalják el. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a jogi értelemben nem teljes jogú városok bizonyos városi funkciókat láttak el, épp ugy mint pl. Svájcban a völgyköz pontok (Talsehaftshauptorte) Fel kell azonban merülnie annak a kérdésnek is, hogy ezen oppidumok közül, amelyek sokszor városi mértékben is tekintélyes lélekszámmal rendelkeztek, nem kell-e egyeseket - függetlenül a jogi helyzettől - mégis a városok közé sorolnunk? Nyilvánvaló, hogy a mezővárosoknak csak kis hányadát tarthatjuk - r s ai .

9 De milyen kritérium segítségével rostálhatjuk meg ezt a 800 települést? Kiindulhatunk természetesen az irott forrásokból. Itt azonban a nehézséget az jelenti, hogy a mai államterületen fekvő mezővárosok zömére csak elszórt, legfeljebb valamiféle okból egy bizonyos időben összesűrűsödő (mint Gyulára

1

0) adatok maradtak, amelyek esetében olykor nég az a lehetőség is felmerül, hogy épp egy pozitív, vagy negativ szempontból rendkívüli év adatát őrizték meg. Az okleveles adatok tehát ellenőrzésre szorulnak. Lehetőség van földrajzi alapon végzett kiválasztásra is, azaz a települések térbeli hierarchikus rendjének megállapítására.

1

1 De itt sem elegendők az adatok. Már több eredménnyel kecsetethet az, amikor Fügedi a településen belül a koldulórendi kolostorok meglétét vagy meg nem létét kutatja.

1

5 Végül a település alaprajzának formája sem lényegtelen. Ha pl. Rimaszombat teljesen városias alaprajzot mutat, joggal tételezhetjük fel városias jellegét, ehhez még hozzátehetjük, hogy elég messze környékén valódi várost nem találunk. Mencl Rimaszombat alaprajzát 1334-es városprivilégiumával hozta kapcsolatba.

1

5 Nem véletlenül emiitettük a rimaszombati példát. Mint arra Major Jenő rámutatott, a sakktáblaszerü alaprajz összefüggésbe hozható az 1506 évi tűzvész utáni újjáépítéssel is.

1

4 Tehát azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy még egy, a török pusztításnak csak kisebb mértékben kitett település, mint Rimaszombat esetében sem támaszkodhatunk minden esetben a későbbi térképekre, városalaprajzokra. Ezzel azonban máris megadtuk a választ, hogy a kérdés mivel dönthető el. Nyilvánvaló, ha Rimaszombatban ásatások igazolnák a településnek a későbbi alaprajz formájában történt XIV-XV. századi beépítettségét, akkor fogadhatnánk csak el akkori városi jellegét. Hozzá kell azonban ehhez még valamit tennünk. A városias alaprajz sem jele t et minden esetben valódi várost, legfeljebb azt, hogy a városur, vagy esetleg egy "alapító konzorcium" várost akart alapítani, de ettől nyugodtan besorolható még a település a gyakori "Fehlgründungen" sorába.

1

5 Itt megint csak régészeti feltárások járulhatnána ozzá a kérdés tisztázásához. Ha egy település házai, és beépítettsége eltér környékétől, városias jelleget árul el, és más források alapján is vélelmezhető városi mivolta, városnak tekinthetjük. És talán nem véletlen, hogy két olyan mezővárosunkban, amelyek a XV~X\ •. század fordulóján írásos forrásaink tanúsága szerint sem voltak jelentéktelen települések, Gyöngyösön és Ráckevén találtak gótikus polgárházakat.

1

5 Mindez azt jelenti, hogy a régészeti városkutatásnak különös gondot kellene fordítania a mezővárosok, ill. azok felső rétegének kutatására. Itt még egyet szeretnék megjegyezni. A rimaszombati példa az 1334-es városprivilégium következtében megint tipikusnak mondható. Korszakunk a mezővárosi kiváltságok adományozásának kora. (Igaz, a legtöbb uj mezőváros később, a XIV-XV. század közepén keletkezett.

1

7) Egy meglevő település mezővárosi kiváltsággal való ellátása sokszor jelentett a települési formában is változást. Ez nem csak a bizonytalan rimaszombati példából következik. Sajnos, megint nem hazai példát idézek. Kismarton esetében ugyan az 1388 évi kiváltságlevél a fejlődés lezárását jelentette, de nyilván nem véletlen, hogy amikor 1371-ben a várost fallal övezték, már megvolt a Márton-templom melletti régi falu mellett az uj piaci település, 1386-ban pedig ferences kolostora is épült.

1

5 Ez a korszak különben Németországban is a valódi városalapitások számának csökkenését hozta magával, viszont helyette az igazi városoknál alacsonyabb rendű településeknek alapításával, illetve kiváltságolásával találkozunk, amelyeket Stoob "Minderstadt"-oknak nevezett.

1

9 A mezővárosi kiváltság tehát bizonyos esetben összefügg a település morfológiájával, és igy régészetileg kutatható. A továbbiakban tehát ha városokat említek, a szabad királyi és püspöki városokon kivül a mezővár »soknak erre a felső, komplex, de talán döntően régészeti módszerrel elhatárolható felső rétegére is gondolok. Ismeretes, hogy a magyar városi fejlődés legjelentősebb korszakának a XIV-XV. század fordulóját tartja a magyar várostörténetirás, de hozzáteszi, hogy ez a fejlődés később megtorpan. Ley feljebb a megtorpanás időszaka vitás, vannak akik a XV. század közepére teszik, van, aki egy félszázaddal