NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Geschichte tschechister Sicht, a Konstanzer 1970-i ülésének jegyzőkönyve.) Mindez jelzi, hogy a városfejlődés kutatása nem mellőzheti a belső gazdasági feltételek és a városba költözést lehetővé tevő szabad költözési jog kutatását, a nagyobb települések agrárkörnyezetének elemzését, a belső migráció figyelemmel kisérését hazánkban. A régészettől még további eredményeket remélünk a középkori kézművesség termelési szintjének és termékeinek felderítésében, hiszen az iparfejlődésnek volt nagy szerepe a középkori települések város jellegének meghatározásában. Ugyanakkor a tényleges piaci viszonyok kialakulása, az oklevelekből ismert városi piacok működése tárgyi értelmezést is nyerne. Várostörténetünk egyik legjelentékenyebb korszaka a tatárjárás után következik. Ezt a fejlődést azonban a régészeti kutatás eddig közel sem gyarapította olyan ismeretekkel, mint a korábbi Árpád-kort, vagy a XIV. századot. Ismereteink javarészt az irott forrásokon alapulnak. A kormeghatározás is olykor a századfordulóról beszél, ami megnehezíti az anyag felidézését. A régészet eddig nem járult hozzá kellő módon azoknak a településeknek szintmeghatározásához, amelyek később nagy városok, de kezdeteiket az Árpád-kori elemzés alig világithatja meg (Miskolc, Szeged, Debrecen, a középkorban visszahanyatlott Szombathely). További fundamentális kutatás és a várostörténeti jubileumok előzetes tudományos meghatározása, régészeti és történeti kutatásokkal egybehangolt megalapozása, az eddigi jó tapasztalatok további ereedményekkel kecsegtetnek. Ilyen sokoldalú, régészeti munkálatokra is kiterjedő tevékenység késziti elő Győr várossá alakulásának 700. évfordulóját. Igen eredményesek és kiterjedt külföldi irodalommal vethetők össze a soproni topográfiai kutatások. A római és középkori városfalak egybeesése annál inkább felhívja a figyelmet a falak funkciójára. A falak egymásraépülése Sopron esetében a közbeeső időszak területnövekedésének elmaradását tükrözhette. Uj fellendüléssel lett egyik legfontosabb városunkká az előadásba már nem eső időszakban Sopron. Az ottani belváros kapcsán, de szélesebb érvénnyel vizsgálta a városalaprajzot, mint a korai magyar város építéstörténet forrását Major Jenő. Sopronban már lakótornyok emelkedtek a telkek és házak fölé a XIII-XIV. században. A koraközépkori, Árpád-kori magyar városfejlődés kutatásához, elméleti tisztázásához igy járult és járulhat tevékenyen a magyar régészettudomány. Az eredményes 25 év után további sikereket érhet el ez a fontos tudományág a magyar várostörténet kutatóinak őszinte örömére. 44