NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Kubinyi András A XIV-XVI. SZÁZAD VÁROSTÖRTÉNETI PROBLÉMÁI ÉS A RÉGÉSZET (Előadás) Gerevich László akadémikus előadásából és a megtekintett kiállításból nyilvánvaló, hogy a Felszabadulás óta eltelt negyedszázad év a magyarországi középkori régészettudománynak milyen jelentős fellendülését hozta magával. Ez a fellendülés épp ugy megmutatkozott középkori városaink emlékeinek kutatásában, mint a falvak, az egyházak, a királyi központok és várak feltárásában. A városok középkori történetének régészeti módszerekkel való kutatásának lehetőségére a nagy svájci várostörténész, Hektor Ammann már 1943-ban rámutatott,

1 és ennek gyakorlati megvalósulására a második világháború pusztításai adtak Európa-szerte sajnálatos lehetőséget. A középkori városi régészet város magkutatás cimén mindenütt igen nagy eredményekhez vezetett, és elsősorban a városok kialakulásának vitás kérdéseinek tisztázásához járult hozzá. Nálunk épp ugy, mint máshol sokat köszönhet a várostörfénetirás a korai korszak kutatásánál a régészetnek, ahogy erre Székely professzor imént elhangzott előadása rámutatott. Más azonban a helyze' külföldön az ott késői középkornak nevezett XIV-XV. század városai kutatásánál. Ez már a kialakult városok kora, fejlődésüket többé-kevésbé hiánytalanul fennmaradt levéltárakból megismerhetjük, az e korból származó házak pedig állnak, vagy legalábbis a háború előtt - olyk r ugyan átépítve - álltak. Magyarországon más képet látunk. Városi levéltáraink az egy Sopron kivételével elpusztultak, de épp oly kevéssé ismerték a török pusztítás miatt a város középkori alaprajzát és házait. A háború borzalmai nálunk is uj lehetőségeket teremtettek és ez az 1301 utáni két és fél évszázad kutatásánál is szabad utat nyitott a régészeti kutatásnak. Budán Gerevich László vezetésével még a romeltakarítással együtt megindult a rendszeres kutatás, amelynek eredményeként igen hamar kiderült, hogy a török után átépített házak a budai várhegyen megőrizted gótikus maradványaikat. ^ Gerevich eredményeit a várostörténet számára igen jelentős, a komplex várostörténeti módszerek alkalmazásában utat mutató "Gótikus házak Budán" cimü 1950-ben megjelent tanulmányában tette közkinccsé. 3 Buda esetében egy olyan város vált régészeti módszerű kutatás tárgyává, amelynek irásos forrásanyaga legnagyobb részben megsemmisült, csak idegen levéltárakban fennmaradt, többnyire másodlagos jelentőségű oklevelekből kapunk a múltját ábrázoló nem egészen világos képet. Itt tehát a történettudomány másik, a tárgyi emlékeket feltáró és feldolgozó ágának segítségére szorul az irásos emlékeket kutató történész. Kérdéses azonban, hogy a tárgyi emlékek mennyiben helyettesithetik a hiányzó irott forrásokat, azaz röviden, mi az, amiben a régen "Vegyesházi királyok korának" nevezett negyed évezred magyar várostörténetének kutatója nem nélkülözheti a régészet eredményeit, mi az, ahol a régészet segítséget nyújt a feldolgozáshoz, és végül mi az, ahol a tárgyi emlékek sem segíthetnek. Előadásomban ezekhez a kérdésekhez szeretnék néhány adalékot szolgáltatni, és ezért a már elért eddigi eredményekkel csak érintőlegesen foglalkozom. Ez a korszak várostörténetileg azért is jelentős, mert ekkor válnak ki a települések nagy tömegéből azok, amelyek azután a feudalizmus végéig a város szerepét látták el. Nem egy, a XIII. században még jelentős település lesüllyed, mások felemelkednek.

4 így azután a XV. századra kialakul az a magyarországi városhálózat, amely néhány tucat jogi értelemben teljesjogu városból és körülbelül 800 45