NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Lényegében mindezekhez érzékének kellett tehát lennie azoknak a szakembereknek, akik 25 évvel ezelőtt a falukutatások csaknem járatlan útját választották. A joggal, vagy még jogosulatlanul, de mindenesetre sürgetően várt eredmények kialakításával ugyanis párhuzamosan kellett a kutatás elvi és gyakorlati szempontjait kialakitaniok, továbbá a faluásatások tapasztalati módszereit kidolgozniok; sőt még a velük összefüggő fogalmakat is megteremteniük és ismertté tenniük. - Ugyanakkor - minden előzmény nélkül - sürgősen meg kellett kezdeni a középkorral foglalkozó szakemberek egyetemi képzését is. E néhány úttörő szakemberünk hősi erőkifejtést kivánó munkájának eredményei talán ma még nem is mérhetők fel igazi értékükben. 25 év kevés ahhoz, hogy tevékenységüket a tudományszak történetének távlatából értékelhessük. - Mellékesen jegyzem meg, hogy e küzdelmek egy részének már magam is tanuja voltam. Kissé nehéz, de igyekszem megmaradni a külső, tárgyilagos szemlélet mellett. Lássuk tehát, hogyan bontakozott ki és az évek, évtizedek folyamán hogyan bővült, gazdagodott az a munka, amelyet - amint láthattuk - az alapok lerakásával kellett kezdeni. Középkori falvaink rendszeres kutatását a Magyar Tudományos Akadémia régészeti tervének szerves részeként a negyvenes évek legvégén a Néptudományi Intézet munkaközössége indította meg, majd a Történeti Muzeum valamivel később megalakuló Középkori Osztályának kutatói folytatták. Az első összefoglaló tervet különböző szakterületek kutatóinak - történész, településtörténész, nyelvész, néprajzos, régész - munkaközössége készítette. A lehetőségekkel számoló munkaterv meghatározta a legsürgősebb tennivalókat, ugyanakkor messze előremutató távlatokat is nyitott a kutatás előtt. A falukutatások tervezésénél figyelembe vették a falvak időrendi, gazdasági, társadalmi, etnikai szempontjait. - Ezen belül számoltak egy-egy kisebb földrajzi, vagy néprajzi tájegység részletesebb vizsgálatával. Az előzmények nélküli tervezések természetesen az idők folyamán némiképpen módosultak, előre nem látható hiányosságai lemorzsolódtak, életrevaló gondolatok a rohanó élettempóban elsikkadtak és jóvátehetetlenül szertefoszlottak, pl. a későközépkori alföldi falvak területének és belső elrendeződésének ásatások nélkül, szintvonalas felméréssel való hozzávetőleges rögzítése. A felméréseket az egymásra épülő házak dombjait elegyengető, rétegeit szétromboló mélyszántások - a későközépkori falvak hiteles feltárásához hasonlóan - egyre inkább lehetetlenné teszik. - Viszont a későbbiekben a célkitűzések gazdagodására, finomodására, árnyalódására, időben és munkaterületben való kiszélesedésére is sor került. A településekre vonatkozó irott forrásanyagot számba véve, egy-egy kiválasztott területen indult meg a terepbejárás. (Nagy- és Kis-Kunságon, Észak-Dunántulon és Békés megye egy részén, majd a Sárközben stb.) A terepbejárásoknak kettős célja volt: 1. Régészeti települési adattár megteremtése 2. Teljes feltárásra alkalmas faluhely kiválasztása és ott az ásatás megindítása.

2 1. A régészeti települési adattár létrehozására irányuló erőfeszítések csak részletekben mutatkozó eredményekben valósulhattak meg, de még igy is sokrétűen kiaknázható eredményeket hoztak és elősegítették a munka kibontakozását és előrehaladását. a) Már az első tudományosan előkészített terepbejárás tapasztalatai a Nagykunságon - többek között határozottan megerősítették azt a korábbi elgondolást, hogy feltétlenül szükség van a magyar föld régi vízrajzi állapotát tükröző alaptérképekre. Csak ezek alapján értelmezhető a mai földrajzi környezetben sokszor látszólag szabálytalan összevisszaságban települt régi falvak helye, amelyeket egykor árterek, mocsarak, erdők stb. határoztak meg.

3 Ez a szempont a további terepbejárásoknál is érvényesült. Nemcsak uj lelőhelyek felkutatása indult meg, hanem középkori falvaink különböző gyűjteményekben őrzött tárgyi emlékanyagának számbavétele is. (Ennek egyik első eredménye a Muhi-i ásatások anyagának leltározása és részben közlése.)

4 23