NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)
Amint a középkori régészet művelőinek más munkaterületen, a várfeltárásoknál is szükséges, hogy a rendelkezésre álló egykori térképes, felmérési és Írásbeli forrásokkal tisztában legyen, azokat munkájában hasznosítsa. Etekintetben eredményeink egyáltalán nem lekicsinylendők. A régész-történész figurája nem kuriózum: általános. De azért meggondolandó: a levéltári kutatások legapróbb részleteit, külföldi forrásanyagok sok utánjárást igénylő megszerzését csakis és kizárólag az adott ásatás régészének feladatául rójjuk fel? Szervezett formában nem volna célszerűbb a bécsi, karlsruhei s másutt őrzött teljes ábrázolás- és levéltári anyag beszerzéséről gondoskodni, azt kutatható állapotba helyezve az éppen érdekeltnek rendelkezésére bocsátani (hogy a hazai anyagról ne is beszéljünk)? Vártörténeti archívumra gondolok. A feltárások során előkerült leletanyag értékét tekintve természetesen heterogén. Találunk köztük a hazai művészettörténet által azonnal az eddig ismert legjobb kvalitású anyag közé besorolható műtárgyakat, az eddig meglehetősen egyoldalúan ismert iparművészeti készitmények (főleg XIV-XVI.századiak) sorát nemcsak kiegészítő, hanem eddig teljességgel ismeretlen tárgycsoportjait. A faragott kőtagozatok igen széles időszakot ölelnek fel, ha nem is egyedileg, de egy-egy műhely, stilus elterjedtségére nagyobb körben világitanak rá. A leletek zömét természetesen a fémtárgyak százai-ezrei, illetve a kerámia töredékek ezrei-tízezrei teszik ki, jobbára késeiek, bőven előfordul köztük recensnek nevezhető XVIII. századi népi kerámia is. És éppen ez a hatalmas mértékű leletgazdagság - mellyel csak gazdagodtunk - ez a leletanyag okozza ugyanakkor a legnagyobb gondot. Az Országgyűlés kulturális bizottsága néhány órával ezelőtt tárgyalta a magyar muzeumügy helyzetéről szóló anyagot. Ebből csak egy adatot emelnék ki: a régészeti tárgyak száma 1960-1970 között egy millióról két és fél millióra nőtt. Nincsenek adataink ennek a mennyiségnek régészeti korok szerinti megoszlására vonatkozóan, arra meg egyáltalán nincs szabatos nyilvántartás, hogy a középkori leletanyag hányadrésze telep-, temető-, templom és kolostorfeltárásból, hányadrésze várfeltárásból került elő? Ha a magam szűk tapasztalati adatait általánosítom, mégis kb. negyed-, félmillió közti tárgyban határozhatom meg az utóbbi tiz esztendő várfeltárásból származó leletanyagát. Vajon: a több évre elhúzódó feltárások menetével párhuzamosan, esetleg a helyszínen rendszeresen tudjuk ezt a hatalmas anyagot megfelelően kezelni, nyilvántartásba venni? A restaurálás, a leltárbavétel folyamata tervszerűen tudja követni a várfeltárások menetét? Azt hiszem, nem szükséges bizonygatni, hogy a lépéstartás itt a legnehezebb, ismét csak a segédapparátus hiányosságai miatt. Ez a kérdés - bár lépések történtek az ügyben - még mindig megoldatlan. (A muzeumok raktárhelyzetét már nem is említem.) Viszont szorosan idetartozónak érzem a kőfaragványanyag u.n. tucatdarabjainak elhanyagoltságát. Felmérés, dokumentálás tekintetében - éppen a munka szakmai igényessége miatt - még sokkal nagyobb az elmaradás. A fentiekből kitűnik már, hogy részben az igények gyors ős fokozódó jelentkezése, részben egy-egy várásatást végző régész magárahagyatottsága a követelményektől való elmaradásra kényszerit. Ebből következően a feldolgozás többnyire az előzetes jelentések, vagy a némiképpen mégiscsak az ismerettterjesztés szintjén, bár annak előkelő fokán, tudományos megalapozottsággal, de apparátus mellőzésével megirt tanulmányokra szorítkozik. Ritka holló a minden részletre kiterjedő publikáció, tallóznivaló minden várásató régészünk tudományos feldolgozó tevékenysége után is bőven marad. Részpublikációk: pl. tárgycsoportok feldolgozása, netán gazdag összehasonlító anyagra támaszkodó, vagyis egymás közléseiből is meritő közlemények ugyancsak szórványosan látnak napvilágot. Hiányolható azonban a részletek összevetése más tekintetben is. Az épitéstechnika, az épitőtégla, kőfaragvány (nyíláskeret) a kőanyag vizsgálatánál fel tudunk érdemleges tanulmányokat mutatni? Továbbmegyek: a sematikus vártörténeti koncepciók olykor-olykor Prokrusztesz ágyába kényszeritett analógiáin tul a nagymennyiségű uj tényanyaggal próbálkozott-e valaki az építéstörténet szemszögéből uj megállapítások leszűrésére? A kívánalmak felsorolásakor, éppen a komplex kutatás szempontjának érvényesítése teljesithető-e pl. ugy, ahogyan a Régészeti Kézikönyv javallja: "Váraink feltárását ne válasszuk el a közvetlenül hozzátartozó jobbágy-falu ásatásától." (A ritka kivételek egyikeként a Vázsony melletti Csepely elpusztult faluhelyén történt ásatást említhetjük.) - Vagy: a korai, XI-XII. századi várak megkutatása nincsen az elmaradottság állapotában? 105
