NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

.Tisztelt Hallgatóság! Ne gondolják, hogy ünneprontóként, egy huszonöt esztendős, eleddig elképzelhetetlen eredményeket hozó fejlődés, lényegében most alakuló friss tudományágunk tevékenységének lekicsinylése, elmarasztalása ösztönzött a még megoldatlan, problematikus kérdések felsorolására. A magunk ügyéről van szó, a nehézségekkel is magunknak kell szembenéznünk, még az ünnepi pillanatokban is. Ha a középkori várak feltárásával kapcsolatos eredményeket elfogulatlanul vizsgáljuk, két tanulságot kell levonnunk. Az egyik: munkánk a várak feltárásánál egyre nő, ezzel együtt felelősségünk is. Minthogy lényegében a leletmentés egy sajátos formájának kell ezeket az ásatásokat minősítenünk s tevékenységünk nyomán kényszerűen el kell tüntetnünk a későbbi korok szakembere elől az adott objektum szinte valamennyi rétegét: a minél teljesebb dokumentálás, a rajz-, a fotó és a feljegyzésanyag mellett a tárgyak későbbi időben történő felhasználásához, újra-, vagy átértékeléséhez utódainknak minden lehetőséget meg kell adni. Emiatt, nőjjenek ám még nagyobbra a várfeltárások improduktívnak nevezhető költségei, igényeinket csak emelni, de nem alábbszállítani szabad. A másik: ha a feltornyosult feladattömeg és az azok elvégzése során feltárt tényanyag tudományos hasznosítását, legalább egy részében még a mi nemzedékünk szívügyének tekinti, szükség van a kutatás és a feldolgozás menetének összehangolására, munkaközösségek létrehozására és azok elé megfelelő célok kitűzésére. Ha netán ezt a sokszor és sokak által már elmondott igényt és szempontot a tisztelt jelenlévők nemcsak a középkori várfeltárások meneténél tartják érvényesitendőnek - az nem lehet véletlen! 106