NOVÁKI GYULA: A MAGYARORSZÁGI FÖLDVÁRKUTATÁS TÖRTENETE / Régészeti Füzetek II/12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)

A Magyarországi földvárkutatás története

-57 védett területekről van szó, de itt még kutatásokra van szükség. Az ujkókor végén és a rézkorban azonban már találunk erődített telepeket is, különösen a bádeni kulturában. A bronzkorból már sok erődítmény származik. Ezek a telepek általában hosszú lakottságot mutatnak, a lakóházak össze voltak zsúfolva, igy kis területet kellett csak védeni. Maguk az erődítmények azonban a bronzkor második feléből származnak. Pata

y rámutat, hogy ezek nem egységes irányításra épültek egy hóditó nép ellen, hanem a szomszédos telepek támadásától védték a lakókat. A bronzkorban jelentősen nőtt az állattartás, fejlődött a mezőgazdaság. Értékek halmozódtak fel, a szomszédos telepek érdekei sokszor ütköztek, ezért kellett védeni a telepeket. Ezzel magyarázza a raktárleletek tömegesebb fellépését is a bronzkor második felében. Az egyes szomszédos telepek között e szerint nem lehetett szoros kapcsolat, mindegyik a maga életét élte. Általános jelenség, hogy a bronzkor végén ezek a telepek megszűnnek. Pata

y felveti annak a lehetőségét, hogy a nagyobb törzsi erőt képviselő bevándorlók le tudták győzni ezeket a szétforgácsolódott kisebb telepeket, ezért válnak néptelenné. A korai vaskorban más jellegük van a földváraknak. Számszerűleg jóval kevesebbet találni, egymástól viszonylag nagy távolságokra vannak, terjedelmük sokkal nagyobb a bronzkoriakhoz viszonyítva. Ezek már nem csak egy-egy törzsnek, hanem egy egész környéknek a menedékhelyei veszély esetén, de különben állandóan lakott területek. Megépítésükhöz az egész környék lakosságára szükség volt. A korai vaskor A és B fokozatából alig ismerünk egynéhányat, Pata

y a váli és benczurfalvi földvárakat sorolja ide, a C és D fokozatból azonban már több ismeretes. Többjüknél a sírhalmok is megtalálhatók, ezek a vezető rétegé lehetnek. Ebben a korszakban már nemcsak kis törzsek, hanem egész népek ellenségeskedtek egymás ellen, maga a társadalom pedig a rabszolgaság kezdeteit mutatja. Foglalkozik még a Csörszárkokkal is. Minden lehetőséget sorravesz, végül is a szarmatákra gondol, mint építőkre, mert a szarmata lelőhelyek nagyjából megegyeznek a Csörszárkok vonalával és a szarmaták társadalmi fejlettsége is elég volt ilyen nagy munka elvégzéséhez. A feudalizmus kisméretű várait csak éppen megemlíti azzal a megjegyzéssel, hogy ezek csak egy-egy urnák és családjának a védelmét szol-