BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 116 * Istro flumine, deferuntur.» A Morava torkolata alatt a Duna egyik kisebb ágával alkotja azt a szigetet, amelyre az idézett história utal. Viminacium helyét egyébként a mai Kostolac jelöli. A VIII. könyv 2. fejezete szerint az avar chagán fiait állítja a Duna átjárójának őrzésére, de a bizánciak mégis átkelve a folyón győzelmet aratnak. Priscos a fővezér Vimináciumban tartózkodik, a barbárok pedig támadják a Vallum Romanumot. A csatározások itt heteken át tartottak, melyek az avarok vereségével végződtek. A bizanciak nagyszámú avart, köztük a khagán fiait is mocsárba fojtották, és maga a Chagán is «. . .non sine periculo salvus ad Tissum fluvium evasit.» Az avarok mégegyszer próbálkoztak, de a bizanciak most már a Tiszához vonulva «. . . transeunt et offendunt Gepidarum villas tres. . .», majd a további ütközetekben, Theophylaktos Simokattes szerint, megsemmisítő csapást mértek az avarokra, akikkel a szlávok legnagyobb része is megsemmisült. Nem lényeges számunkra, hogy az elkövetkező évek során az avarok már ismét délfelé kalandoztak, de azt megállapíthatjuk, hogy ez alkalommal. 6ol-6o2ben. visszavonulási irányuk az Alduna felől a Tisza felé vezetett, amennyiben a Tiszáról és nem a Temesről van szó. Valahol ennél a folyónál, vagy azon tul kerestek menedéket. Hogy a szóban lévő Vallum Romanum a Morava torkolatával szemben, a mai Kuvin helyén lévő. még a rómaiak által épített és a bizánciak által is felhasznált hídfőálláshoz tartozó földerőd volt, avagy érthetjük alatta ugyanott a Dunapartjánál kezdődő. és a delibláti homok nyugati oldalán északi irányban kiépített «Römer Sehantz»ot. azt az idézett história alapján eldönteni nem lehet. Ha azonban ezek a hatalmas földmüvek avar építmények lettek volna, feltehető, hogy az Theophylaktos Simokattes meigemliti. Az elmondott adatokat és a velük járó gondolatsort Pontelly 1886-ban /Tört. és Rég. Ért. 1886. évf. 188. o./ és Jankulovnak 1952-ben /

Rad 1952. évf. 1. sz. 26. o./ irt ugyanazon kérdésével fejezem be. Hol vannak akkor a krónikások emiitette hatalmas földmunkák maradványai, amikor a leírtaknál jóval kisebbek jó fenntartásban megvannak még? Csallány Dezső idézett munkájában felsorolt eddig előkerült leletanyag az alföldi hosszanti sáncok legkülsőbb vonalán tul mutatja az avar nép szállásterületeinek kiterjedését, bár meg kell jegyezni, hogy keletfelé ez nem lépi át a sáncvonalakat. Az elmondottak alapján, további bizonyítékok hiányában, megnyugtatóan nem lehet elfogadni azt az állítást, hogy az alföldi hosszanti sáncok az avar nép munkájának tekintendők. Ha vita tárgyát képezte is a kutatók között a bánáti vagy a bácskai sáncok római eredete, ez a vita nem terjedt ki az alföldi hosszanti sáncok északkeleti és északi, a Tisza-Kőrösök, vagy a Mátra-Bükkalji csoportjára. A történeti irodalmi adatok hiányáról panaszkodik a bácskai sáncokkal kapcsolatban már Marsili is: «Opus