BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 117 * huiusce Aggeris augustum est. et hactenus integrum, quamvis unici terra constet. natuiae potius arenosae. Porro inter nota Romanorum opera hoc ultimas non habet partes. See heu! Nulla mihi de ipso notitia in historiis affulsit. Ouod cum a veteribus descriptum non fuerit inscitiae tribuendum putaverim. Nemo enim ex cordatis. eruditisque Scriptoribus sane ipsum praetermisisset. * / Marsili: Danubius. Tom. II. 8. Antiquitates romanae. Die Römer-Schantz./ Érdekes, hogy egyes nézetek továbbélése mily hosszú időn keresztül követhető nyomon. Az úgynevezett Kisrómai sánccal kapcsolatban Marsili is ugy vélekedett, hogy az esetleg ut céljaira készülhetett, mert primitívsége miatt nem tekinthető római hadi építménynek. Utána Franz Wagner. I. Lipót történetirója is útnak véli. de már a Nagyrómai sáncot. /Hist. Leopoldi Magni. 1736./ Ezen a nyomon jár Salamon Ferenc is, amikor magyarázatot keres a Csörszárok eredetére. Salamon szerint ez a földmű középkori nem lehetett, mert iroít emlékek nem szólnak róla. Hunnak, avarnak és honfoglaló magyarnak semmi szüksége sem volt rá. «... a római kor előtti apró néptörzsektől ez igen nagy mü lesz vala. Legkevesebb ellenvetés lehet a római korbeli származás ellen. Ha nem a légiók és cohorsok. de készíthették a rómaiak vezetése alatt a rászorított szövetséges népek. Azonban ez csak gyanitás. Bármint legyen ez. azt bizonyosnak tarthatjuk, hogy a rómaiak, ahol másként nem meni. beérték földsáncokkal, s kövezett utak helyett földhányásokkal, vagy egyszerűen kerékvágta utakkal is. Oly legyőzött népek mint a szarmaták, kik közé római nem telepedett le. alighanem fő szövetségi pontul tartották szem előtt, hogy a rómaiaknak szabad átvonulást és utazást engedjenek területükön. Hogy Buda-Pest és Erdély között a két fő közlekedési vonalat a jazygok földén keresztül csakugyan használták a rómaiak a második század első felében, arra bizonyságunk Ptolemaeus.* /Budapest története. Salamon F.: Budapest az ókorban. 1878. I.r. IX. fej. 178. o.l Lehet, hogy a rómaiaknak Pannóniából, közelebbről Aquincum felől Dáciába a Duna-Tisza közén és Tiszántúlon keresztül voltak összekötő közlekedési vonalaik, de ez a Csörszárok-rendszer egyik sáncvonala sem lehetett. Ezek a földmüvek helyenként olyan terepalakulásokon vezetnek keresztül, mégpedig egyenes irányban, tekintet nélkül a szintkülönbségekre ami egy ut vonalának lehetőségét eleve kizárja. Ugyancsak a topográfiái adatok teszik lehetetlenné a vízrendezési célok feltételezését is a z alföldi hosszanti sáncok hajdani rendeltetésével kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom a következő tényekre. Az Alföld teljes kerületén, ha szakaszosan is. de körbefutóan jelentkeznek a vizsgált földmüvek. Vonalvezetésüknél fogva mindenütt keresztezik a hegyekből lefolyó vízfolyások irányát. A vízelvezetési célokat kizárják - épp ugy mint az utak feltételezése esetében - a szakaszonkénti tetemes szintkülönbségek. A vizfelduzzasztási hipotéziseknek, mint pl. Fekets Zsigmondnál jelentkező elméletnek /Fekete Zs,: Magyarorsz. vizei múltjának és vizépitkezésének