BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A bácskai sáncok

- 03 és katonai szemével vizsgálta meg a sánc technikai megépítését, és ennek megfelelő magyarázatot igyekezett találni, oly néven nevezve a Nagy római sánc ezen négy tartozékát, amely névhez kizárólag hadászati fogaimakk kapcsolódnak. Ugyanezt tette azonban a többi kutató is, amikor a castellum fogalmával nem tudta egyeztetni sem elhelyezésük sem szerkezetük miatt ezeket a sáncon épült átjáró me goldásokat. Kétségkívül szokatlan ' megoldások, de igy épültek meg ,. bizonyára valamilyen gyakorlati céllal. Ilyen esetbe* pedig a kutató nem tehet mást, mint hogy nem igyekszik más esetek helyes megoldásait uj és eddig nem ismert tényekre ráerőszakolni. Vizsgáljuk meg közelebbről Marsili műszaki rajzait. A négy átjáró akként épült, hogy a védekező irányból befelé ugró beszögellés elől a sánc töltésvonalában nyitva volt, helyesebben leirva a sánc töltése ezeken a pontokon meander szallag- . szerűen lett kiképezve. Elől a szélesnek jelzett bejárat, de egyszerű keresztüljárásról nem lehetett szó mivel a kijárás nem a bejárattal szemben, hanem a beszögellő bástya két oldalán elhelyezett, a rajzszerinti szűkebb kijáratokon át történt. Ezeknek a keresztalakban elhelyezett, a sáncon való átjárást biztosító nyílásoknak méreteit tekintve, ha egész pontos adatok nem is állhatnak rendelkezésünkre a rajzok lekicsinyitése miatt, olyanoknak kellett lenni, hogy mindenféle mai jármű számára is biztosítaná a kényelmes áthaladást, ugyanakkor bármilyen ellenőrzést is lehetővé tenne. A sánc előtt, annak nyugati oldalán húzódik a térkép, rajz és keresztmetszet szerinti tekintélyes nngasságu töltés mellett az ugyanolyan tekintélyes mélységű árok. melyeknek együttes szintkülönbsége minden valószínűség szerint a lo méter körül mozgott. Marsili leírása szerint azonban az ő terepbejárásának idején a négy átjáró-építmény előtt az árok be volt töltve, és igy a közlekedés zavartalansága biztosítva volt. Mivel azonban ezek, az átjárásokat szabályozni látszó és a puszta megszemlélésre támaszkodó vélemények alapján csupán földből készültnek meghatározott, a frontális védekezés irányából hátrafelé ugró bástyasza-üségek előtt a közlekedési szempontokat is meg kell vizsgálnunk. Ha figyelmen:, kivül hagyjuk azt a Marsili által feltüntetett 72 átvágást, . amelyek a sánc elkészülte után az értelmét vesztett földmű vonalán az áljárhatás miatt létesültek, ugy csupán hat közlekedési iránnyal számolhatunk, melyek a Nagy Római sáncon át vezettei. A sánc építése idejében kijelölt négy helyen, és természetesen a földmű két végénél a Duna és a Tisza mellett a két földvár tájékán. A két legszélső irányú átjárás feltételezése közül a földvárit ki kell hagynunk, mert Marsili térrajza. /Danubius fiQ Tóm. Sec. Tab. IV. Fig., IX. / de a II. katonai. / XXXVII-68/ valamint a légi felvételek is I L12.Hadt.I"'^/ egyértelműen tisztán mutatják, hogy Nagy Római . sánc a Tisza árterületének, a Borony barának a széléig épült ki. és ez az álhpot 2oo év óta nem változott. Lehetséges az is, hogy a viz érte el a sánc végét. Mind ez azonban a másik öt átjáró kérdésén nem változtat. Még akkor sem. ha a dunamelletti,