BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A Maros-dunaközi /bánáti/ sáncok
- 83 * érve nindenütt a Karas folyásával párhuzamosan halad, követve annak délnyugatról dél keletre való Ívelését. «Grebenácon tul, melytől nem messze délkeletre a nagy futóhomokban elvész, közel a Karas folyó partjához, hihető azonban, hogy anig a homok be nem temette a Dunáig ért, amelytől különben is csekély távolságra tűnik el,» / Mletz János: Temesvár hadászati jelentősége történelminkben az Árpádház kihaltáig. Történelmi és régészeti értesítő, Temesvár, 187b, 12, oj Séma fcárast. séma Delibláti homokot nem tekintették a sánc épitői kielégítő határjelzésnek, vagy védeliri vonalnak, A Karas folyása a sánc építésének idejében ugyan az volt. mert követi a folyócska medrét. Esetleg a homok nem terjedt ki a Karasig? Vhjon tényleg betemette a homok a sáncot, vagy az meg sem épült? IIa megépült, m volt a sánc építőanyaga, homok, vagy kötött talajból kikerült föld? Kövessük most a «13» vonalát. Ezt a vonalat dél-északi irányában fogjuk követni, mert az egyetlen sáncvonal, amely bizonyithatólag átlépi a Mirost és folytatását ki lehet nutatni a folyótól északra, A Duna balparti árterületének szélén a Morava torkolata fölött kezdődik, és egy rövid szakaszon a Dunával párhuzamosan haladva Kuvin és Deliblát község között északkeleti-északi irányt tart, /Részletes ábrázolása ennek a szakasznak, valanint az «a» vonal Grebenác-Versec közötti vonal résznek: Ormos Zsigmond: Álatok a délmagyarországi földvárak történetéhez c, dolgozatához mellékelt XVIII, századi térkép(5 ős másolat. ' Történelmi és régészeti értesítő, 1879, 67. o,/ Deliblát és Alibunár községek között a delibláti homok szélén folytatja útját. Az Aibunár mocsártól délre a homoksivatag tehát a két sáncvonal között van, még pedig akként, hogy a «b» vonal a homok egész hosszában követi annak szélét, és csak Aibunár községnél fordul északkeleti irányba, hogy rövid szakasz után megszűnve átadja szerepét egy más jellegű védberendezésnek, amelynek összefüggése a sánc eddigi és további vonalával részben ezeknek a földnüveknek rendeltetésére is fényt dérit, A hajdani Aibunár és Illancs mocsár közötti keskeny száraz földszoros előtt a Római sáncok «B» vonala megszűnik, és átadja helyét iltetve szerepét a Nischer féle átnézeti térképen jelzett «f», «h» és «i» • a földszorost keresztben lezáró sáncoknak. Hogy ezeknek a sáncoknak a két mocsár közötti földszoroson való áthaladásnak gátlása vagy megakadályozása a feladatuk, alioz kétség nem fér. Hogy pedig mely irányból várható hatással szeriben készült ez a berendezés, annak bizonyítására az «a» vonal Vfersec feletti mocsárnenti szakaszánál elmondottakat kiegészítem a «B» vonal és a Delibláti homok közötti viszonyáról elmondaná ókkal, A liornokpuszta szélén, szorosan mellette építették meg valamikor valakik a «b» jelzésű «Római sánc »-vonal Deliblát és Aibunár községek közötti szakaszát. El nem képzelhető, hogy a sánc ezen szakaszának ellenőrzése céljából keleti irányból, tehát a homokon keresztül vonultak volna fel
