BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A Maros-dunaközi /bánáti/ sáncok

1- 82 : náti «a» vonalról: /Téglás id. nii. 16, o./ «„.Remete szélső házainál kikapaszkodik az e»dő« hegyhátra. Az . . . erdőségen át igen nehezen járható szakadékok közt vezet , . . Román-Bencsek határában s a széle« völgybe leszállva azt gátszerüleg keresztezi. majd körülbelül száz méter meredeken oly egyenesben vonul fel. hogy mellette nem vagyunk képesek kigyalogolni.» Ugyan ilyen hullánvonalat követtem a Csörszárok nyomén a vácszentlászlói és valkói határban. A rövidebb, lokális jelentőségüeknek látszó földniivektől eltekintve a Bánátban három közel délnyugat-déli irányt tartó, egymással párhuzamosan futó sáncvonal jellemzőit kell szeniigyre vennünk. A keleti «a» vonal Lippától nyugatra a Karostól kezdi pályáját, váltakozó enyhe kelet-nyugati ívelésekkel délnyugati irányban haladva éri el a Bega vona lát. Ahogy átlépi a folyót, irányát délkelet délire váltja, és ezt tartva lépi át a Temes völgyét, és a mai Törökszákos táján egy rövid déli irányú egyenes szakasz után, kiindulási irányához visszatérve délnyugat felé folytatja útját. A Berzava völgyét azonban már isnét déli irányt tartva lépi ót, de körülbelül öt kilométer . után hirtelen délkeleti töréssel éri el az Aibunári mocsárba lefutó vízfolyást és közvetlen e túlsó déli parton ugyanolyan élesen délnyugat-déli irányt vesz fel újra. Ezt az irányt tartva éri el Versectől északkeletre egy hajdani mocsár szélét. Itt a viz szélén törik a sánc vonala újból délnyugat felé, jelezve a mocsár északi határát a sánc építésekor. Versectől közvetlen nyugatra, átlépve a mocsár keskeny lefolyását, délnyugat felé haladva éri el a Delibláti homok szélét, ahonnan a Karas folyása mellé sinxilva, annak délnyugatról délkeletre váltó Ívelését követve éri el a Karas torkolat tájána a Dunát. Egész vonalán szemmel láthatóan használja ki valamféle szempontok szemelőtt tartása mellett a terepalakulásokat., Négy helyen válik ez szerrbetünővé. A Temes völgyének átlépése után egy délnyugati ivből egy délkeleti előretörés, majd ennek a keleti irányú pozíciónak alig bárom és fél kilométeren keresztüli tartása után újból délnyugat felé fordul vissza. A XVIII. század legelején a sáncnak ezen a legkeletibb pontján, négyfelé ágazó utkeresztezést jelöl a térkép, Kivetkező érdekes irányváltoztatását az /libunár mocsárba lefolyó patak völgyében jelölhetjük meg. Ugyancsak éles törés, ami azonban azért figyeleirre méltó, msrt arrint látni fogjuk a teljes párhuzamosság betartása mellett majdnem azonos módon történik a «b» sánc hasonló, de még feltűnőbb iránytörésével. Vfersec fölött a mocsár mellé similva nem rövidíteni kívánta pályáját, hanem hangsúlyozottan használ ki egy védelmet nyújtó természeti adottságot, világosan jelezve a sánc csak körvonalazható rendeltetését. A mocsár szorosan a közvetlen Versec felett 600 méter fölé ugró begy lába és a sánc között van. /ma már le van csapolva/ A sik vidék felé néző rendeltetés esetében nincs értelme egy sáncot a mocsár előtt kiépíteni. Az utolsó figyelenreméltó adat a következő. A Delibláti bomokpusztát el-