BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Tiszántúli sáncok

- 70 * eldönteni. Valamennyi kutató ugylátszik három ponton keresztül tételezett fel sáncvonalakat, mégpedig körülbelül ugy, amint Rómer térképén ábrázolja és Bartalos leírja /Bartalos id, mű, 80. o,/ Csege határában a Vaskapu irányában, majd tovább az Árkusnak Zám felé, Tiszacsege község 18E4-ben tényleg ir jelentésében egy «Vaskapu fok»-ról, A Vántsa által emiitett zárni templom is az Árkus mellett fekszik. A név értelmezésénél valószínűleg az Ároktő és Árokszállás elnevezésének magyarázata állt a kutatók előtt. Zoltai ismertetése errevonatkozólag a következő: / Zoltai: Debrecen vizei. 5.0./ «A hortobágyi pusztát délkeleti irányban keresztülmetsző, részint ásott, részint természetes ősi vízmeder. Az Ohat és Csege közt elterülő Völgyes nevü hajdani halászó tóból szakad ki. A zám-nádudvar-angyalházi hármas határnál a Hortobágy folyóba ömlik. Mesterséges medre amelyet 1716 ban ástak / Hunfalvy: Magy. birod.term, viszonyai 389.o,/ 5.35 km, és 50-100 m. széles.» Amint látjuk az Árkust semmiesetre sem sorozhatjuk márcsak méreteinél fogva sem a sáncok közé, Ecsedi a XVIII. századi kiásást csak tisztitásnak tekinti, és ennek az emberkéz alkotta vízlevezető csatornának az eredetét a XIII. századig viszi vissza. / Ecsedy István: A hortobágyi puszta élete. 65. o./ Hogy szélessége dacára az Árkust ásott voltánál fogva az Ördögárkok közé sorolták a multszázadban arra példa Balkányi Szabó, aki egyébként ugyanugy mint Zoltai, ismerteti ezt a vízlevezető csatornát, de már azzal a megjegyzéssel.hogy «„.ki miért és mikor ásatta nem tudhatni» Azt az Árkusról szóló regét azonban, amely egy ohati grófról szól, aki menyasszonyát a Csörsz legenda mintájára ugyancsak viziuton akarta hazavinni, ő sem tartja figyelemreméltónak. Az Árkus tehát a neve, és régi ásott volta miatt került egy mondakörön keresztül rokonságba az Ördögárokkal. Van azonban Zoltainak egy terepbejárási jelentése, amely már nagyobb figyelmet követel, / Zoltai Lajos: Ásatás a hortobágyi porosháton. 1912. 57.0. Debreceni Muzeum Jelentése. 19o7-1913 évi kötet./ «A Gyovai halomtól keletre és északra pedig az Ördögárok nyomai vehetők észre, s több száz méternyi hosszúságban követhetők, Az árokra s az utkisérő sáncra is a juhászok figyelmeztettek, akik maguk is Ördögároknak nevezik ezt az érhez hasonló széles mélyedést, amelyet egyik oldalon hasonló széles, ellaposodott alacsony gát kisér.» A kötethez csatolt, a Nagyhortobágy középső része cimü kis térképen a «Régi gát» jelzés látható a Kockakutnál. Ettől északnak esik a «Gyovát»-i rész. Poroshát viszont a Hortobágypuszta balmazi részének a Hortobágy vizétől keletre, és az újvárosi úttól északra fekvő hátasterületnek a neve a XVIII, században, és most is az. /Zoltai: Debreceni halmok, hegyek 1938, 45, p./ Zoltai személyes megfigyelésének helyességét kétségbe vonni nem lehat. Ja