BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Bevezető

- 4 lenek voltak a kutatók számára, mint ahogyan nem használhatták zavartalanul az egyes földesúri levéltárak kartografiai anyagát sem. Azzal, hogy a területileg illetékes állami levéltárak egyrészének anyaga átvizsgálását a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportja számomra lehetővé tette, és a kiválasztott anyagot le is fotóztatla, ennek a munkának bizonyító erejét adta meg, A végzett terepbejárások, melyek elődeim útjainak egyre halványodó nyomán vezettek, annyit állapítottak meg az egyes szakaszokra vonatkozólag, hogy még ma is láthatók, vagy esetleg azt. hogy legelső ismertetésük óta az akkor még létezett részek is elpusztultak már. Uj talán csak annyi ebben a munkában, hogy az összefoglalás nyomán egy egységesebb, több részadattal rendelkező kép bontakozott ki, és ennek alapján több. a sáncokkal kapcsolatos jelenségre hívhatom fel a kutatók figyelmét, amelyeknek közelebbi régészeti módszerekkel történő megvizsgálása részletesebb és főleg időrendi meghatározásokat tesz majd esetleg lehetővé. Ez a munka csupán előkészítése tehát a bizonyítási eljárásoknak. Meg kell állapítani a sáncok korát és rendeltetését, A sáncok létezésére és hollétezésére vonatkozó bizonyító anyag van felsorolva a következő lapokon. Nem foglalkoztam a Kárpátmedence valamennyi földsáncával részben azért, mert egymással közvetlen összefüggésben nem látszanak lenni, részben pedig azért, mai a bizonyítási eljárást még az összefüggőnek látszó alföldi sáncok esetében is csak egy nemzetközi régész-munkaközösség eljárása nyomán lehetne lefolytatni, akként, hogy az egy országon belüli részeredményeket kölcsönösen ki kellene cserélni. Hampel irta még a mult század végén, hogy ez a feladat nem egy ember, de egy nemzedék erejét is meghaladja. / Arch, Ért, 1890.évf, 446.0,/