BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége
- 31 a szabályozással erősen érintett területeken. De a vizszabályozások előtt sem volt állandó a nagy folyók vidékének vízrajzi képe, A folyók, elsősorban gondolok a Körösökre és a Berettyóra, állandóan változó élő és holt medrei, a szabályszerű időközönként viz alá kerülő árterületek meghatározták nemcsak a települési lehetőségek határait, de a közlekedési irányokat is. Hosszútávon, évezredekben gondolkozva, számolnunk kell a természeti viszonyokban olyan változásokkal, amelyek például az árvízszintekben, ennek következtében az árterületek kiterjedésében okoztak hosszabb időn át kiható változást, minek következtében a települési határok is változásokat szenvedtek, A Csörsz és Ördögárkok nagyrészét az állandó irányú széljárás koptatásán kivül a viz mosta el. Az ember azonban nemcsak védekezett a vad vízjárások ellen, de vannak adataink arra vonatkozólag, hogy az Alföldön a szárazabb időkben földmüveket készítettek a vizek összegyűjtése céljából is, Takáts Sándor írja egy bírálatában / Századok 19o5 évf. 262.0./ «A XIII, századig ezer adattal rendelkezünk arra nézve, hogy urak, polgárok, városok, községek, faluk és papok minden kitelhető módon azon voltak, hogy vízhez juthassanak. Egy-egy folyóból száz és száz helyen vezettek vizet földjükre. Zsallókkal, gátakkal, töltésekkel akadályozták a folyóvizeket szabad folyásukban, csakhogy minél könnyebben juthassanak vizhez.* Takáts fenti állítását Ecsedy István alábbi adata támassza alá. melyeket a debreceni levéltárban talált adatok alapján irt le./Ecsedi I.: A hortobágyi puszta élete. 95.o./ 1736-ban Püspökladány felir a szepesi kamarához, amiért Debrecen oly nagy töltést vont a mátai birtokon a Hortobágy folyón keresztül, hogy áradáskor elrekeszti a vizet mind Püspökladánytól, mind a közeli helységek vidékeitől. A kamara a panaszoknak helyt ad, és a gátat elhányatni parancsolja. A vizszabályozásokkal kapcsolatos földmunkák már a XVIII. században is folytak, mert a XIX, század elejének első kataszteri térképei már megemlékeznek ezekről, a régi «Arok Ä-r0l «Régi csatornádról, és az 1801-ben rajzolt kataszteri térkép Sarkad határában ilyen neveket tüntet fel: Szék gátja. Kalmár gátja, Sósi gáthely stb. /Régészeti és Tört.Közl. A biharmegyei Rég, és Tört.egyl, közi. 1875. 3.sz. Márki S.: Adatok Sarkad történetéhez, 42-43.o./ A tévedések azért lehetségesek, mert a Csörszárok általam ismert Duna-Tiszaközi szakaszai fenntartásukban olyan változatosságot mutatnak, hogy hasonlattal éljek, a vicinális vasúti töltéstől, mondjuk az elhordott Kárhozat halomnál húzódó Debrecen-Balmazújváros közötti határ-árok és töltés nagyságrendjén keresztül a Zaránki határban a Tarnába bekötő, barázdányi nagyságura elkopott maradvány nagyságáig mindennel össze lehet cserélni,
