BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége

- 30 vált fordítottá. Az árok került a védett terület, illetve a védelem szempontjából vonalon belülre, ahol a kihányás a megmagasitás célját szolgálja ugyancsak, de az árokban álló ember védelmére. Régi használatában fordítottja volt. Az árok jelentette az első vonalat a védekezésben, vagy az elhatárolásban. A töltés az elválasztó vonal vagy határ megmagasitását. a nehezebb leküzdhetőséget jelentette. Ha az árokban viz is jelentkezik, ugy az elhatárolás jelentőségében, erejében növekszik. Ha a sánc nem hadászati célu. ugy viz vagy homokfúvás elleni védekezésül szolgál. /Ez utóbbi felhasználási mód a hajdani időkben. Nováki Gyula megfigyelése szerint Dunántul a Sokoró nyugati oldalán figyelhető meg. Ezekben az esetekben, és ha a töltés ut céljára épül. az ároknak az alárendelt anyagárok szerep jut. Marsili mint tudjuk a Danubius... c. munkájához csatolt térképen az alföldi /1720-ban/ sáncokat is «Via iarca fossa et agere costructa» névvel illetve meghatározással jelöli, tehát fossa et aggere. Árok és töltés. Timon Sámuel 1733ban irja: /Imago antiquae Hungáriáé.... Cassoviae 1733. Cap.XIII.255./ «Hujus etiamnum duo aggeres extant» t.i. a Duna Tisza között. Mikovinyi Sámuel térképén /Mappa Ichnographica Comitatuum Pest Pilis et Solth. 1735-42 között. Hadt. Levlt. Bp./ az alsó Csör szár oknak, az u.n. Kisároknak a következő felírást adta: Aggeres anliqui cum fossa Hung. Kisárok. Ignaz Müller mérnökkari ezredes térképén / Mappa geographica novissima Regni Hungáriáé divisi in suos Comitatus 1769/ Szelevény-Szerep között rajzolt sánc felírása:«Ageres cum Fossa antiquissima incolis Ördögárka sive Fossa diaboly vocata». Az alföldi sáncok tehát szabályszerűen mindenütt árokból és töltésből állanak. Egy adat meghatározásának lehetősége ebből következik: a kutatók egyetértenek abban, hogy amelyik oldalán alkalmazták a sáncnak az árkot, afelé az irány felé védekeztek az épitők. Ezekután a hibaforrások közül rá kell mutatnom arra. amely a régi vizregulációkkal kapcsolatban merülhet fel. A XIX. század második felében megkezdett és nagy erővel befejezett vízszabályozási munkák sok helyen tették feleslegessé a régi. évszázados, helyi védekezésekre emelt földmüveket. Ha az első katonai felvétel lapjait, vagy a Földmüvelésügyi Minisztérium Vízrajzi Intézetének kiadásában megjelent és a vizszabályozások előtti állapotokat feltüntető térképet / Magyarorsz, vizboritotta és árvizjárta területei az ármentesitő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt. 1938,/ összehasonlítjuk a legutóbbi katonai térképekkel, akkor látjuk azt a hatalmas munkát, amelyet a magyar mérnökök végeztek a vizekkel borított tájak gazdasági használatbavételére. Ezzel a nagy munkával azonban megváltozott az egész alföldi táj arculata. Értelmüket vesztették a töltések, gátak, utak. hidak, igy a mai térrajz alapján nem lehet következtetni a régi viszonyokra