BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége
- 29 rások során, a legnagyobb körültekintésre intenek. Az a kérdés merül fel tehát, hogy az irodalmi, kartográfiai és a terepen található adatok közül melyeket fogadhatjuk el bizonyító erejüeknek. Ehhez azonban újra és újra fogalmakat és szempontokat kell tisztázni. Amint láttuk nagyon sok szinonim kifejezéssel találkoztunk ugy az előadásokban mint a térképeken, a különböző tereptárgyak pedig ugyancsak sok hasonlatosságot rejtenek magukban, amelyek külön külön mint hibaforrások jelentkeznek az összeállítás során. Jelen munka célja összegyűjteni azokat az adatokat, amelyek alapján a további kutatás a Csörszárok. Ördögárok néven ismert, ismeretlen korú és rendeltetésű földsáncok vonalát megállapítja, továbbá annak felderítése, hogy a hiányzóknak látszó részek egyáltalában megépültek-e? Kiindulási pontunkul tekintjük ezeknek a földmüveknek még ma is látható azokat a részeit, amelyeket a helyi lakosság emberemlékezet óta azoknak ismer, a kartografia régibb és ujabb adatai egyértelműen jelzi őket, és hiteles irodalmi adatok alapján azonosíthatók. Ilyen ma még látható részletei a Csörszároknak nevezett sáncoknak például felemlithetők a Valkó-Vácszentlászló közötti erdőben, vagy a Tarnabod-Erdőtelek Dormánd-Egerfarmos felé létező szakaszai. Szerkezeti sajátosságuk a szakaszok kelet-nyugati irányú egész hosszán és minden részletben a déli oldalra kihányt kb. 5-6 m alapszélességü töltés, és kb. ugyanolyan felszinszélességünek látszó árok az északi oldalon. Az elkészítésük óta feltételezhetően eltelt nagy idő következtében a lekopás és a betöltődés még a zavartalanabb jófenntartásunak látszó részeken is észrevehető. Ezeknek a földmüveknek már a bemutatásánál két ellentétes fogalom jelentkezik, A névben az árok szó, szerkezetileg pedig a sánc meghatározás. Maga az árok is kétféle, mégpedig természetes és mesterséges lehet. Különbség a kettő között az, hogy amig a természetes uton létrejött árok földtartalmát az időszakos vízjárás elhordta, addig az ásott árok egy vagy két oldalán jelentkezni kellett annak a földmennyi ségnek, amelynek kiemelése hozta létre az árkot. A természetes Ördögárkoknak - mert amint emiitettem a nagy száraz árkok némelyikét is igy hivja a nép, - sohasem volt sem egy. sem kétoldali töltésük. A sánc két egymással szorosan összefüggő és egymást főleg magassági értelemben kiegészítő részből, egy árokból és az egyik oldalon megépített töltésből áll. Amig azonban az árok akár természetes, akár mesterséges / nem beszélünk az anyagárkokról/ viz le- vagy elvezetés célját szolgálja, amelynél az egy oldalra történő kihányás csupán deponia jelleget ad, és csak kétoldali töltésezéssel kaphat medertágitó szerepet , addig a sáncnál merőben más a helyzet. A. sáncnál a töltés elhelyezése vagy az ároknak ahhoz viszonyított helyzete szervesen illeszkedik a földmű céljához. A sánc határozott célú védelmi mü, melynek szerkezeti használata csak a modern harci technika, a lőfegyverek használatával
