BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége

27 ­Bény-Kéménd-Párkánynána/. Három év múlva Henszlmann I. a következőket irja: / Arch.ÉrÜ878„évf. 247.0. Utijegyzetek. I «.... Nem messze innen /Bálhoz közel Pe­csenic falu/ a délre fekvő Zsember fölötti Cserneez hegyen megszemléltem egy ré­gi sáncot, melyet a Szitna hegyen kezdve egyenes vonalban egész Szobig vonuló­nak mondanak, és a Ouadok bajdani határának tartanak. » ...... «Ha ez a vonal va­lóban Szobig terjed, minő viszonyban áll a Kis-Bénytől Kesziig vonuló nagy sáncok­hoz? A Csernecen tett csekély ásatások kimutatták, hogy a sánc nem puszta földhá­nyás, hanem abban félig égett téglához igen hasonló égett anyag nagy mennyiségben, kő pedig csekély fordul elő. A sánc nyugati oldalán ároknak nyomai látszanak, tehát hasonló a Csörszárkához.» Ezek mellett az adatok mellett jó lenne tudni, hogy milyen hosszban járta be és látta Henszlman a sáncot. A Szob melletti Helemba /ma Cseh­szlovákia/ mögötti hegyen az I, katonai felvételnek az 178o-as években készült XIII­17 térképlapja egy sáncot jelöl A begytetőkön lévő sáncokat azonban épp oly tüze­tesen kell szemrevételezni mint a síkvidékieket, hogy megnyugtató módon lehessen a­zokat messzefutó egyenes vonalnak, és nem önmagukba visszazáró köröknek tartani. Ha a rendelkezésünkre álló elmondótt adatok alapján egy részletes térképre óhajtanánk a két sáncvonalat felrajzolni, nem csekély nehézségeket kellene még leküzdeni. A nem az alföldiekhez tartozó két feltételezett sáncvonal adatait azért tartottam jónak bemutatni, mert ezeknél a terepbejárástól kezdve minden megtörtént. A Garam és Ipolymenti kitérés után térjünk vissza az alföldi sáncokhoz. Sokszor a sánc név mögött egy földvár rejtőzik. Példa rá a békés­megyei Nagytatársánc, amely sáncvonalával nagy félkörívben egy régi vízfolyásra tá­maszkodó hajdani földvár. A mai Bükkszentlászló község régi nevét viselő Óhuta­nagysánc ugyancsak egy hatalmas, több mint 5o kat, holdnyi területet körülvevő megerő­sített lakótelep, földvár. A szakirodalomban Szt, Annái avargyürü néven ismert / Arad m. Ma Románia/ földvárat, amely kb. 200 bektár terjedelmű, a régi odavaló német lakosság «die Schanzen» néven nevezte, / Arad vármegye és Arad szab, kir, város monographiá­ja. 1892. II. 1-ső rész. 38,o./ Nem szükséges felsorolni, mert köztudomásu. hogy mennyi és milyen célú földmunkák rejtőzhetnek a sánc elnevezés mögött. Ugyanezek vonatkoznak az «árok» megnevezésre is figyelemmel az Ördögárkoknak nevezett sáncokra. Itt két szempontot is figyelembe kell vennünk. Emberkéz alkotta és nem ujabbkori, hanem éppen régiségükről ismert sáncok, tehát nem más szerkezetű földmüvek közelebbi a­datait keressük. Hogy mit értünk régi alatt, azt már meghatározták az irodalomban fel­lelhető adatok, amelyek bizonyítottnak vélik, hogy mivel a magyar irott történeti emlé­kek nem emlékeznek meg az általunk vizsgálandó sáncokról vagy árkokról, azok fel­tehetően a bonfoglalást megelőző korból származhatnak, ellenkező esetben hirt adtak volna ilyen nagyszabású építkezésekről. Kutatásunk körét természetesen nem az határozza meg, hogy sánc

Next

/
Thumbnails
Contents