BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

- 20 érdekes gondolatokat vet fel, meg kell róla emlékeznünk, hogy az alföldi sáncok körében hasznosíthassuk a tapasztaltakat. Minden valamirevaló térképen a vasmegyei Vasvár és Egervár közötti földsáncnak a bácskai és bánáti sáncok mintájára «római sánc* a neve. Az elnevezés itt is térképtörténeti, és nem történeti. Járdányi Paulovics István, aki ezzel a földmüvei foglalkozott, ugy tudja, hogy ezekről a sáncokról csak Rómer jegyzetkönyvi adatai emlékeznek meg. Ezt a megállapítást ki kell igazitanom. Bartalos is leírja / íd. m. 212,0./ sőt be is rajzolja térképébe, mégpedig saját terepbejárása alapján, de már ő is hivatkozik Csánki Dezső megállapításaira. Járdányi Paulovics megállapítja, hogy a sánc árka nyugat felé van. tehát a védekezés nyugat felé történt. Terepbejárásának régészeti eredményéről nem számol be /Járdányi-Paulovics Istváa dr.: A vasvári régészeti kutatások eredményei az 1948 évben. Az u.n. «Római sáncok* Vasvár és Győrvár között/. A sánc, - ugy gondolja - «egy nagy védelmi vonal részeként, nem pillanatnyi veszély, támadás elhárítására készült, hanem szekereken, asszonyokkal, gyerekekkel, málhákkal vándorló inváziós behatás ellen .... Nemcsak küzdővonal, hiszen ahoz sok-sok ember kellett volna, hanem nagy málhával mozgó népség, vagy néphullám feltartóztatására szolgáló .... kinai fal féleség*. Feltételezi Járdányi-Paulovics. hogy a kiépített sánc egy úgynevezett vízvédelmi vonal összekötő része. Az ő szavaival élve a Rába-Római sánc Sárviz-Zala-Balaton-Somogyvár-Dombovár-Baranyavár vonal egységes védrendszerében egy nép nagyszabású politikai elgondolása domborodik ki. Éppen ezért - mondja tovább - számolnunk kell egy népvándorláskori. kora középkori lehetőséggel is. Dolgozatának elején ugyanis a sánc keletkezésének legkorábbi időpontját az illyreknek vagy más népnek a kelták elleni védekezése idejére teszi. Amint Járdányi-Paulovics előadásából kitűnik, a Kárpátmedence ezen nyugati része a sánckutatások szempontjából legalább oly érdekes problémákat kinál megoldásra, mint az eddig tárgyalt földrajzi egységek. Térrajzilag is merőben más ez a vidék, mint azok a nagyobh;részükben alföldi tájak, amelyeken az eddig felsorolt lineáris sáncok átfutottak. Ott az Alföld északi és keleti részén földsáncaink általában keresztezik a hegyekből aláfutó vizeket. Itt nyugaton a határvédelem a nagyjában dél-északi, vagy fordítva észak-déli irányban futó folyókra, és az ugyanazt az irányt követő domb- éa völgy vonulatokra támaszkodhat a Dunától a Dráváig. Ezen a nyugati részen a sáncok, gátak, «indagok». eszterük, eddig jóformán még fel sem derített, csak az oklevelekben, krónikákban «cluzs» nevek alatt emlegetett földmüvek tarka, bár időrendben valószínűleg más és más halmaza teszi szövevényessé a kutatók feladatát. Bár. valószínűleg nem tartoznak az alföldi sáncok szervezeti körébe, szerkezetük és alkalmazásuk azonossága miatt a Kárpátmedence földsánc-problémáinak megfejtése szempontjából nagy figyelmet érdemelnek. Vissza kell térnünk azonban az alföldi sáncok kérdésével foglalkozók munkáihoz. 1956-ban a Régészeti Társulat ülésén Patay Pál vetette fel a •