BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi hosszanti sáncok kutatásának gyakorlati feladatai

- 137 * seket részletesebb vizsgálatok nélkül nem füzhetünk meglévő adatainkhoz, de azok ki sem rekeszthetők a vizsgálatok köréből. Adva van egy mesterséges sáncvonal. amely nem ok nélkül kötött össze két vizvonalat. Hogy azonban a Duna észak-déli irányú folyásától keletre és nyugatra eső területek az alföldi hosszanti sáncokkal kapcsolatban egységes érdekű térségnek tekinthetők-e valamikor az iroti történelmet megelőző időkben, erre a kérdésre csak a régészek fognak tudni válaszolni. Amig azonban itt a Kárpátmedence nyugati határán túlsúlyban vannak a feltételezhető természetes határvonalak a jóval rövidebb mesterséges összekötő vonal mellett, addig az alföldi hosszanti sáncoknál éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk.. Itt ezek a mesterséges földmüvek az eddigi adatok szerint nem használják fel a kiegészítésül kínálkozó terepalakulásokat. Versectől északra például az akkori mocsár mellett éppúgy kiépítették a bánáti római sáncok «a» vonalát, mint Grebenácnál a Karas mellett és a Delibláti homoknál. Bár a bánáti «d» vonal a Marostól a Bega mocsaráig terjedőnek látszik, tehát természetes elhatároláshoz csatlakozónak, ez a területlezárás csak feltételezett. Az Ördögárok Büdszentmihály /Tiszavasvári/ táján - közelebbi vizsgálatok hijján legalábbis ugy látszik - valamilyen oknál fogva : szintén nem használta fel a Tisza vonalát, de ugyanez a helyzet a bácskai kisrómai sánc Bácsföldvár-Petrovoszélói szakaszával, amely párhuzamosan fut ezzel a folyóval, és ugyfenigy Apatintól délre a Mosztanga bara folyásával halad helyenként paralell ugyanez a sánc, nem használva fel a természetes elhatárolás lehetőségét. Mindezek az észrevételek csak a további részletkutatások szükségességét bizonyítják, mert ha egy nagy folyónál, amilyen a Duna vagy a Tisza, kutatási időszakunkon belül perdöntő mederváltozásokkal nem is számolhatunk, árvízszintek és ennek következtében a mocsárkiterjedések, tehát vízhálózati részletekben már figyelembe kell venni a maitól alapvetően eltérő tér és kistáj képeket. A hajdani árterületeken, mocsarakban, vizállásos részeken számtalan helyen található régészeti leletanyag az egy-két évezred folyamán már feltételezhető időjárásváltozások következtében beálló szárazabb, nedvesebb periódusokra mutathat, ami általános vizszintingadozással jár, ennek viszont messzemenő kihatásai voltak mindenképpen a terepalakulásra. Ezalatt például nem csak a viz és a homok kiterjedését vagy annak ellenkezőjét kell értenünk, de változásokat kell feltételeznünk ennek következtében a növénytakaró, a vad és haljárásban., soron következően az emberi településeknél, ami viszont időközönként megváltoztatta a közlekedési irányokat is. Természetesen mindez a nagy vonalaktól a részletek felé jelentette a crescendók Ilyen vizállásos helyen előkerült régészeti anyag Versecen az u.n. «nagyréti» leletek. Milleker szerint «őskori és népvándorláskori tárgyak a vizes területen a Római sánc mentében, mely a Nagy és a Kisrét között húzódik. Torma cölöp-