BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 110 * circulis cingebatur. Et cum ego, alios circulos nisi viciniores cogitare nescius. interrogarem: Ouid illud miraculi fűit domine? respondit: Novem begin muniebatur / megj: liege, hecke-sepes viva/. Cumque et illos alterius generis esse nescirem. nisi quales segetibus solent praetendi. inquisitus etiam de hoc dixit: Tarn latus fuit unus circulus. hoc est. tantum inter se comprehendit, quantum spatium est de Castro Turico ad Constantiam. ita stipitibus quernis. faginis. vel abiegnis extructus ut de margine ad marginem 20 pedes tenderetur in latum, et totidem subigeretur in altum. cavitas autem universa aut durissimis lapidibus aut creta tenacissima repleretur. porro superficies vallorum eorundem integerrimis cespitibus tegeretur. Inter quorum confinia plantabantur arbusculae que ut cernere solemus abscissae atque proiectae comas caudicum foliorumque proferunt. Inter hos igitur aggeres ita vici et villae erant locatae. ut de aliis ad alias vox humana posset audiri. Contra eadem vero aedificia inter inexpugnabiles illos muros portae non satis latae erant constitutae. per quas latrocinandi gratia non solum exteriores. sed etiam interiores exire solebant. Item de secundo circulo. qui similiter, ut primus erat .exstructus. lo miliaria Teutonica que sunt 4o Italica ad tertium usque tendebantur similiter usque ad nonum. quamvis ipsi circuli alius alio multo contractiores fuerunt. de circulo quoque ad circulum sic erant possessiones et habitacula undique versum ordinata ut clangor tubarum inter singula posset ctriusque rei significativus adverti. Ad has ergo munitiones per ducentos et eo amplius annos qualescunque omnium occidentalium divitias congregantes cum et Gothi et Wandali quietem mortalium perturbarunt, orbem occiduum pene vacuum dimiserunt. Ouos tarnen invictissimus Karolus ita in annis octo perdomuit ut de eis ne minimaa quidem reliquias remanere permiserit . , . » I Monachi Sangall. Gesta Karoli. lib. II. 1: Pertz M.G.H. 1826. II. 748./ Amint látjuk Timon, P. Spangar. Tomka- Szászky és utánuk valamennyi kutató. akik az alföldi hosszanti sáncokat, ha közvetlenül nem is. azonosították az épp oly rejtélyes avar rhingekkel. ugyanebből a forrásból merítve elültették a gondolatot, hogy ezeket a földmüveket is az avarok építették. Csak egy példát szakítsunk ki. Buday Á pád «A bácsbodrog vármegyei római sáncok» c. munkájában /Dolgozatok 1913/ felsorolja mindazoknak az álláspontját, akik ezekkel a sáncokkal foglalkoztak. Megemlékezik természetesen Katonáról is. mint aki munkájában kétségbe vonja a Bácsbodrog vármegyei sáncok római eredetét I Hist. Metrop. Colocensis Eccl. 18oo./ Katona viszont meg emlékezik az avar ringekről é® Timonra hivatkozik /Imago antiquae Hungáriáé. . . 1733/ . . . aki a caganusoknak székhelyéről azt hiszi, hogy abban a nagy töltésben feküdt amelyben ma Berény vaa a Jászságban. / 245. old./ Amint tudjuk Jászberény határában húzódik a Csörszárok-rendszer alsó sáncvonala, a Kisárok. Timon forrása a sengallensi8 Monachus valahonnan a VIII. századból. Budai nem foglalkozik a jászsági sáncokkal, de az irodalmi felsorolások is továbbviszik a vélekedéseket, amelyeknek nincsenek bizonyítékaik. Heves vármegye monográfiájában például Bartalos Gyula már a