BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 108 * szakirodalomban kialakult az az álláspont, amelyet Kaprin-iml a magyar krónikákkal kapcsolatos megállapítása megc-ősií: ezek a sáncok nem a magyarság müvei. Ab* ban az esetben valamilyen, de határozott formában történt volna említés ugy a krónikákban mint az, oklevelekben. Ha ezeket a mai napig ránkmaradt, részleteikben is hatalmasaknak mondható földmüveket a magyar honfoglalás idejében, vagy azután.már a szervezett állami élet kialakulása során épitf-'te volna egy központi vezetés, ugy nem csupán mesés elképzelések maradtak volna fenn nyomukban, mint a Csörsz monda.vagy az erdélyi sáncokra vonatkozó legendák. A legfőbb érv azonban az. hogy az Alföldet körülvevő sáncrendszerek sem az egységes állami, sem a törzsi szerkezetekbe nem illeszthetők. A magyar törzsek meszsze tul iefojoSkík.- ezeken a sáncvonalakon. Ezzel a megállapítással megkaptuk az alföldi hosszanti sáncok korának első határát mai ismereteink szerint. A további időrendi kérdéseknél már megoszlott a kutatók véleménye. Nem is alakulhatott ki egységes nézet, mert a sáncokat csupán irodalmi adatokra támaszkodva, részleteikben vizsgálták. Ha történtek i« terepbejárásuk, azok csak részleteket öleltek fel, és ezeket a részleteket kell térképek segítségével összefogni, ha valamelyes átfogó képet akarunk magunknak alkotni. Tájilag két súlypontja alakult ki ennek a kutatásnak a századfordulóig. A Maros-Duna között a bánáti és a bácskai sáncok körül. A Maros-Tisza köziekkel valamint a Csörszárok rendszerrel kapcsolatban a vonalkeresésen és azok leírásán tul állásfoglalásig nem. csupán a találgatásokig jutottak a velük foglalkozók. A szóbanforgó sáncok eredetkérdésébe n két álláspont alakult ki az idők folyamán: római vagy barbár müveknek tekintendők ezek a földépiimények? Mind a bánáti, mind a bácskai sáncok a hajdani római birodalom határterületén épültek, és hozzá a Duna-Maros közöttiek vitatott területen is. amelyet a kutatók egy része római megszállás alatt állott területnek tudott. A hegyek lábánál messzelátszó hatalmas földmüvek húzódtak távol észak felé a hajdani rejtélyes dák határ mentén. Nehéz volt nem feltételezni, hogy akkora erővel és szervezettel, mint aminő ezeknek az impozáns méretű sáncoknak tervezéséhez és megépítéséhez kellett, csak olyan államalakulat rendelkezhetett, amely azt az Atlanti óceántól a Fekete tengerig hajdan fel is mutatta és amelyről minden klasszikus műveltséggel rendelkező embernek fogalma volt . A figyelemre méltó» a:£. hegy azokon a területeken, ahol a régészet tudományának kibontakozása idejében ezen elmúlt idők történéseinek annyi tárgyi bizonyítéka került' az érdeklődők szeme elé és kezeügyébe, az írásos történeti emlékeknek mégis nagyobb bizonyító erőt talajdonitottak mint a régészetieknek. Amig tehát az Alföld déli részén található sáncok eredetének rómaisága. hogy ugy fejezzem ki magama t. a levegőben vol*, addig a másik álláspont, az avaroktól való származtatás, a középkori krónikások nyomán talált magának követőket. Később más vélemények is táma dtak, melyeket irodalmi áttekintésünk során már