BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok
- 105 * képen. Azonkívül, hogy Szihalom kb. két kilométerre keletre fekszik az Egerpataktól, ugyanabban a magasságban, de a pataktól nyugati irányban találjuk Puszta-Szikszót. Az oklevélben a «Scekzov» név ugyan vízfolyásra vonatkozik, mégis figyelemre méltó, hogy mint név előfordul azon a tájon, ahol tőle kb. 4 km.-re délkeletre megtalálható Besenyőtelek község is. A királyi ménes legelőhelyét tehát valahol Füzesabony táján lehetne elképzelni. Az apátság alapítólevele ugyanis a királyi ménestől ugyanoda visszazáró határleirása egy sematikus körnek képzelhető, amelyen valószínűleg kivül feküdt Scenholm. de feltétlenül a kör kerületén kell jelölnünk valamennyi többi megnevezett tereptárgyat és helyet, mégpedig az elmondott sorrendbea a teljes körön. A forgás irányát az alábbi mondat adja meg: « usque locum qui flectitur in dextram scilicet ad riuulum nomine Egur*. Az oklevélben leirt birtok helyét tehát elsősorban az Eger patak vonala határozza meg, mégpedig attól nyugatra vagy délre. Ennek indokolása a következő. Sorrendben nyugatról kelet felé. mai nevükön a Laskó. Eger. Rima, Ostoros és a Kánya patakok, enyhe északnyugat-délkeleti irányú vízjárásukkal Szihalomtól délkeletre mintegy négy kilométerre a mai Mezőtárkány. Egerfarmos és Egerlövő községek térségében futnak össze, és a térképek tanúsága szerint még fél évszázaddal ezelőtt is erősen vizes, mocsaras területeket alkottak. Ugyanez a nedves lapály jellemezte a Füzesabonytól nyugatra eső területeket a Psz. Szikszó irányából folyó Laskó mentén is. Ezzel szemben a Kerecsend. Maklár. Mezőkövesd községek által meghatározott vonal az átlag llo m. tengerszint feletti magasságot meghaladó domborzatával, mely észak felé egész rövid távolságon a 2oo méteres magasságok felé emelkedik, szemben a felsorolt patakok alsófolyásainál észlelhető loo és azon aluli magassági pontok által meghatározott térszínnel, arra utasit. hogy az oklevélben emiitett vizes, mocsaras térszint nem kereshetjük az Eger pataktól erősen északkeleti irányban. Ezt kellene ugyanis tennünk, ha a királyi ménes helyét ebben az irányban jelölnénk meg. mint a határleirás kiindulási pontját. Ebben az esetben is megkapnánk a jobbra. Scenholm és az Egur patak felé tartó irányt, de igy az árok a «magna fovea* «Aruksceguj». a magasabb térszín felé esne, azonkívül ebben az esetben «per viam Soba. versus curtem Scenholm* keresztezni kellene a mai Rima néven ismert patakot, amely Szihalom és az Eger patak között folyik az előbbivel párhuzamosan. Az pedig, hogy egy patakon keresztül haladt volna a szóbanforgó birtokhatár, nem tűnik ki az oklevélből, Foltin nyomán a szakirodalom az «ad magnam foveam* vagy az Aruk és Aruksceguj kifejezések alatt mesterséges árkot vagy azzal kapcsolatos helynevet értve, ezt a később Csörszárok névhez jutott alföldi sáncot látja a zazty-i apátság alapító levelében megemlítve, és igy bizonyítéknak tekinti arravonatkozólag. hogy ez a XI, század ban emiitett mesterséges földmű már a honfoglalást megelőzően létezett. Rendelkezünk más okleveles adattal is amelynek tartalmáról, ugyancsak a
