ÉRI ISTVÁN - BÁLINT ALAJOS: MUHI ELPUSZTULT KÖZÉPKORI FALU TÁRGYI EMLÉKEI (LESZIH ANDOR ÁSATÁSAI) / Régészeti Füzetek II/6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ Ismeretes, hogy magyar középkori faluásatásaink csekély számúak. Ennek okaira a múltban elért eredményeket summázó összefoglalásban már utaltam (Arch. Ért.79.1952. 49-56.). Az 195o-es évek elején megalakult XVII.sz. akadémiai munkaközösség elsősorban azoknak a kirívó hiányosságoknak a megszüntetését tekintette feladatának, amelyek e területen mutatkoztak. Közvetlen célja részint az volt. hogy a középkori falukutatás szempontjait kidolgozza, részint pedig az, hogy rendszeres munkával a falusi életről való ismereteinket és a hiteles tárgyi emlékanyagot tovább gazdagítsa. Munkája két irányban indult meg : Elsősorban az elpusztult középkori falvak helyének tervszerű felkutatására, az ásatásra alkalmas helyek kiválasztására és feltárására törekedett. Ugyanakkor azonban a vidéki muzeumokban régebben összegyűjtött, de eddig még közöletlen középkori tárgyi anyag hiteles számbavételét is megkezdte. Az előbbi munka eredményeképpen a Tiszántúlon - főként a Nagykunságon -, a Duna-Tisza közén és a Dunántulon történeti előkészítéssel folytatott terepbejárások tömegesen gyarapították a pontosan helyhez rögzített elpusztult falvakszámát. Ám ezek nemcsak a magyar középkor régészeti lelőhelyeinek adattárát bővítették, hanem pl. a felszíni leletek és a történeti adatok tanúságának összevetése, továbbá a helyszíni megfigyelések értékelése során településtörténeti kérdések tisztázását is elősegítették. A terepbejárások eredményeként indult meg. többek között a Nagykunságon Móric későközépkori falu (Arch.Ért.81. 1954. 138-154X. majd pedig Orosháza közelében, az u^.n. «Hatablaki kápolna" körüli Árpád-kori falu feltárása (feldolgozása folyamatban). A terepbejárások és ásatások során leszűrt tapasztalatok és tanulságok nagy mértékben segítették elő a középkori falukutatás korszerű módszereinek kibontakozását is. i'I u.o. 138-139, 149-152.) A vidéki muzeumokban közöletlenül heverő leletek közül a legjelentősebbek közé a miskolci Herman Ottó Muzeum középkori anyaga tartozott, melynek zömét Leszih Andor muhi-i ásatásából származó leletek tették ki. Ebből a Miskolcon megforduló kutatóink 1953-ig a nehezen hozzáférhető raktári anyagot, illetőleg az 195o-ben kiállításra kerülő jelentősebb darabokat ismerhették. Az ásatásokról, azok eredményéről azonban közelebbit nem tudhattak meg, mivel Leszih Andor részint másirányu érdeklődése és elfoglaltsága miatt, részint pedig, rnjvd a kutatást maga sem tartotta befejezettnek. az eredmények közlésére nem vállalkozott.
