ÉRI ISTVÁN - BÁLINT ALAJOS: MUHI ELPUSZTULT KÖZÉPKORI FALU TÁRGYI EMLÉKEI (LESZIH ANDOR ÁSATÁSAI) / Régészeti Füzetek II/6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
MUHI ELPUSZTULT KÖZÉPKORI FALU TÁRGYI EMLÉKEI - AZ ÁSATÁSOK
AZ ÁSATÁSaK A miskolci núzeum figyelmét bizonyára a muhi csata közelgő 700 éves év fordulója hívta fel az ottani ásatások szükségességére. Amint az történeti adatokból ismeretes, a csata valóban a falu közvetlen környékén folyhatott le. Az ásató Leszih Andor, az egykori falu területén földmunka során nagyszámban előkerült szór ványos leletanyag alapján (szekercék, sarkantyúk, nyílhegyek, stb.) arra következte tett, hogy esetleg sikerül megtalálni a csata halottainak tömegsírját. Ilyen megfonto lások alapján látott 1934 őszén munkához & mivel hamarosan talált is egy nagymé retű csonttömeget (az ossarium helyén, e^II.t,l-2.) a tömegsírt a tatárjárással hoz ta összefüggésbe. Azonban az ásatás eredményei leletanyag szempontjából is oly értékesek voltak, hogy Leszih A; dor részben megyei támogatással, részben a múze um költségvetéséből még három éven keresztül folytatta ásatásait "az egykori Muhi vár'S területén.» (Ebbe Megay Gézán kírül alkalmanként Domanovszky György is belekapcsolódott.) Az ásatásokat a következő időpont kban végezték: 1/ 1934 október 22-27-ig. 2/ 1936 szeptember 24-28-ig. október 19- 29-ig. november 11-14-ig 3/ 1937. szept. 16- október 26-ig. 4/ 1941, szeptember 29- október ! 9-ig, 78 munkanapon keresztül folyt tehát az ásatás, amelyre (szolgáljon ez adalékul az ásatás k pénzügyi történetéhez) összesen 2.688.43 pengőt fordítottak. Ebből 1934-ben 160.-, 36-37-ben 1.962..-, 1941-ben 611.- pengőt költöttek; 1936-37-ben a megye 1.091.- pengővel járult a költségek fedezéséhez. Részben az ásatás idejének gyakori megszakítása, részben pedig a felhasznált pénzösszeg is bizonyítja, hogy összefüggő nagy felületek feltárására végeredményben nem nyílott mód. Sajátosan befolyásolta az ásatást egyébként az a körülmény, hogy az ásatás területe, (a falu hely központi része) 1945 előtt az ónodi református egyházközség birtokában volt, amely azt keskeny (10-15 m széles) parcellákra osztva kishaszonbérletben hasznosította. Leszih Andor kénytelen volt ásatási szelvényeit (ő ezeket "gödröknek 8 nevezte) nagyjából a parcellák mesgye-határaihoz igazítani. Ez azt eredményezte, hogj bár általában csaknem minden szelvényében rábukkant egy-egy középkori épületmaradványra, azok teljes feltárását csupán egy-két esetben tudta megkísérelni. (Egyébként a lelőhelyeket, bár többnyire számozta is szelvényeit, a leltárkönyvbe főleg a földtulajdonosok neve alatt vezette be pl,: Böszöri-, Szilágyi-gödör, ez utóbbit többször említi a -templom melletti nagy ház 8 néven is. Az egy-egy szelvényből előkerült leletanyagot együtt tartva leltározta be.íl 'Itt kell azonban megjegyeznünk azt a sajnálatos körülményt, hogy a leletanyag, az 1950-ben kiállításra került részén kívül, - a kiállítás középkori részét Domanovszky György rendezte - konzerválást Jban. illetve restaurálásban nem részesült, ezért annak jó része pusztulófélben van.
