KALMÁR JÁNOS: A FÜLEKI (FILAKOVO) VÁR XV-XVII. SZÁZADI EMLÉKEI / Régészeti Füzetek II/4. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)

A füleki (Filakovo) vár XV-XVII. századi emlékei

- 25 a három magyar Szent képe előfordul. I. István kezében jogart és országalmát, Imre virágos ágat, vagy liliomot. I. László alabárdot tart. Az olasz művészeti felfogásban készült zágrábi Missale metszetén mind az öltözék, mind a fegyverzet kissé idealizáltan megrajzolt. Az alabárd pengelapja bárd-szerű, bár hosszú nyele és felső csúcsa az akkori gyalogsági fegyvert, az alabárdot példázza . Két másik német mester keze alól kikerült metszeten a kornak hűen megfelelő gótikus lovagi vértezetben előírásos, gyalogsági (Landknecht) alabárddal a kezében ábrázolja a lovag királyt, (A Magyar Történeti Múzeum metszetgyüjteménye.) A szentek alakjával díszített csempéket, azonos műhely termékeként kezeljük. Szokás volt, hogy a kályhákat nem azonos mintázatú csempékből építették föl. hanem többfajta csempéből váltakozva. A besztercebányai második leletből származó, az Iparművészeti Múzeumban őrzött 10 fajta csempe ugyanazon kályhát díszítette. A neuzelli kolostor keresztfolyosóján lévő XV.-XVI.századi kályhán 7-féle csempe ismétlődiL (Konrád Strauss: Kacheln und Öfen. Strassburg 1926, 19-20.1.) A felsorolt csempék korát a XVI.század elejére tehetjük. Egy zöldmázas töredéken kisebb méretű félhold alakú bárdot figyelhetünk meg, amely szintén I.LászIót ábrázoló kisebb méretű csempének 1 lehet a maradványa. Töredéke kben került elő szt,Katalint és szt. Borbálát ábrázoló zöldmázas csempe is. Katalinra a küllős, pengékkel tűzdelt félkerék alapján következtethetünk (XLIII.t.). Borbálára pedig a templomtorony (XLIII.t.) miatt. A két szent nő vagy egy csempén volt ábrázolva , vagy mindegyik külön-külön. Megállapítani nem tudjuk a hiányos töredékek miatt. A besztereebányáról származó XV.századi szent Katalint ábrázoló csempén, azonos hajfonatot figyelhetünk meg. A szent nő ott is gotikis templomi ívek alatt van ábrázolva. A csempékhez tartoznak még a hosszú hajfonatos fejrészletek (XLIII.t.), a sima aureolák, az egyiknél a liliomos korona is megfigyelhető, az íveket tartó oszlopok, a boltozat íves bordái, továbbá kardot (XLIII.t.) iés megállapíthatatlan tárgyakat tartó ráncos ruhába öltözött kézrészletek(XLIILl.). A kardot rendszerint Borbála kezében találjuk ábrázolva. A brandenburgi, neuzelli kolostor keresztfolyosólyán felállított már előbb is említett kályhán ismételten fordul elő szent Katalin a kerékkel és karddal, majd szent Borbála a toronnyal és a karddal ábrázolva. A kályha a XV. század második felének a terméke. Ez a csempetípus Észak- és Nyugat-Németországban ritkán fordul elő. Strauss művében a neuzelli kályhát speciálisan sziléziai származásúnak írja, közelebbről szász eredetűnek. Neuzelli. korábban a meisseni püspökséghez tartozott, így a kályhacsempék mintája valóban elkerülhetett oda Sziléziából, Sziléziába azonban ismerve az akkori élénk lengyel-magyar kapcsolatot, feltevésünk szerint Magyarországból került. Az egyik zöldmázas csempetöredéken az áldásra emelt kezű gyermek Jézust ismerjük fel (XLIII.t.), baljában palástja szélét fogja össze, ennek a csempének kora azonban már későbbre, a XVII. századra utal. Technikai kivitelben megegyező egyéb alakos töredékeken női szent, vállára halló hajfonattal, balját szivére helyezi, egy másik töredék mellére a nyakába kötött kereszt függ alá. Ezeknek a csempetöredékeknek a kora a XVII. századra tehető. Az alakok mintázása meg lehetősen lapos. Egy szürke csempetöredék egy kehely kupáját és a belőle kinyúló csavarodó testű kígyót őrizte meg (XLV.t.). Megoldását a Besztercebányán talált XV. századbeli, ezzel teljesen megegyező szt. János apostolt ábrázoló csempe adja meg (XlV.t.). A szent életéből vett azon jelenetet ábrázolja, amikor a kehely mérgezett bora kígyóvá változik át. Példányunk abban tér el a besztercebányaitól, hogy a kehely kupája bordázott. Szt. Pétert ábrázoló csempe is előkerült, de egészen kis töredékben (XLIV.t.). Az ábrázolásból mindössze a kulcs tolla és az aureola ívének részlete maradt meg. Megoldási erre is a besztercebányai csempék között találunk (XLIV.t.). Eltérés csupán a kulcs szár nyának oldalhfljazásában találunk. A csempe mezeje zöld, kerete és az aureola sárga, a kulcs fekete mázas. Mindkét utóbbi példány a félköralakú bástyában került elő.