Cs. Sós Ágnes: A KECELI AVARKORI TEMETŐK / Régészeti Füzetek II/3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Összefoglalás
- 20 -r eső beáramlásával? Az alánok milyen közvetítő szerepet játszottak a típus elterjedésében? A fülesbögre használati módjára nézve Horváth Tibor cáfolja Hampel véleményét, aki szerint fülénél fogva, derékszíjra főzve, vagy zsinóron, vállra akasztva hordták volna. Megfigyelései szerint ennek a leletkörülmények is ellenemondanak. amennyiben főleg a fej mellett, vagy az alsó lábszárak mentén vannak a sírokban. 0 9/ V i«zont Korek József a Szentes-kajáni temető 318. sír edényének in situ helyzete alapján Hampel felfogását tartja elfogadhatónak.Ebből az egy esetből még nem általánosíthatunk és más avarkori te gj mető mellett, a Kecel-határdűlői anyag leletkörülményei is Horváth Tibor állítását igazolják. / Emellett figyelembe kell vennünk továbbá, hogy a bögretípust általában nagyobb méretű edények képviselik, nem is beszélve arról, hogy a vékonyfalú, kihasasodó edényeken könynyen csorba eshetett volna a fentebbi használat közben. Kife jezetten lovasviseletről tehát egyrészt célszerűségi okokból s em beszélhetünk, másrészt - bár gyakrabban fordulnak elő férfisírokban mert női sírokban sem ritkák. így temetőnk 88. sírjának halottja is az anthropológiai vizsgálat alapján idős nő. A keceli avarkori temetők kézzel formált edényanyaga durva kivitelű, nyak nélküli, enyhén kihajló peremű, vagy peremet nélkülöző bögrékből álL Az ft C[ények között szűkebb típuscsoportokat, szabálytalanságuk miatt megkülönböztetni' nem lehet, általánosságban két típusról beszélhetünk: a meredekebb falu bögrék (pl Körtefahegy 12. sír.XXI. t. 7., Határdűlő 29. és 55. sír, XXII. t 13. 1.) és a nyomott, gömbszerflen kihasasodó e dények ( pl. Határdűlő 16. sír, XXIII.t.4.) csoportjáról. A/ utóbbiak az avarkori házikerámia egyik jellemző csoportját képviselik^-/ és ide tartoznak azok az edények, melyek kifejezetten a korongolt, be fésült hullámvonallal díszített áru felé mutatnak formai igazodást . E csoporthoz sorolhatók: Körtefahegy 11. sír (XXU3.T Határdűlő 7. sír (XXIIU 5,\ 89. sír (XXILt. 24. ) megfelelő edényei. A kérdésről, melyhez a 63. sh denekbélyege* edényének problémája is kapcsolódik, már részletesen beszéltünk. Végezetül még néhány, a keceli temetők kézzel formált kerámia-anyagában megfigyelhető sajátosságról kell említést tennünk. Elsőnek a körtefahegyi 1 0. sír négyszögletes, bevágott fogazású peremmel rendelkező sárga bögréjéről (XXl.t.6.) szólva, hasonló kiképzésű edények elég ritkán fordulnak elő az avarkori emlékanyagban. Hampel a pusztaher nádi edénnyel kapcsolatban a négyszögletes szájkiképzést különleges típusnak tartja. ' IA fogazott perem inkább a kerek szájú edényeken fordul elő.64/ A határdűlői 48, sír lapos, turista pohárra emlékeztető sárga agyagedényté ÍXXlI.t. 10.) csupán azért emelem ki, mert a forma kifejezetten utal az edény használatára (ivópohár). összefoglalás. A keceli avarkori temetők leletanyagának közlése és a leletekkel kapcsolatos megfigyeléseink mindazokat a nehézségeket, melyekkel az e téren kutató régészeti tudomány küzd, megvilágítják. Kutatásaink egyik legnagyobb akadálya, hogy a régebbi ásatások feljegyzései általában hiányosak, legtöbbször a sírok helyzetét feltüntető helyszínrajz, temetőtérkép sem áll rendelkezésünkre, azonkívül úgy az anthropológiai, mint az állatcsont anyag megőrzésére sem fordítottak az ásatok elég súlyt. A temetők pontos és megnyugtató kiértékelése sok esetben azért sem lehetséges, mert az ásatások nem merítették ki teljesen a temető anyagát. Mint már utaltam is rá, keceli temetőink leletanyagának vizsgálata éppen a fentebbi hiányosságok miatt csak bővíteni, nem pedig megoldani képes a fennálló prdblémákat. Az egyes régészeti leletek stíluskritikai vizsgálata anyagunk heterogé n iellpgét igyekezett vá zolnl E mellett nem érdektelen, hogy ez a heterogén jelleg ugyanakkor az anthropológ iai any ago n is tükröződik.65/ A mellékletek alapján elkülöníthető csoportok nem válnak el élesen egymástól. Emlékeink nagy változatosságot mutatnak a fémművességi körök szem pontjából, sőt azok egymásrahatását is tükrözik. Övgarnitúráink alapján csupán egy szűkebb kört tudunk megvonni, mégpedig a határdfilői temetőben egy "griffes-indás* csoportot,m«ly-
