Cs. Sós Ágnes: A KECELI AVARKORI TEMETŐK / Régészeti Füzetek II/3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1958)
Keceli avarköri temetők
19 l<jdba. L Kovrig Ilona ugyanakkor azt Is megemlíti, hogy csak egyetlen kézzel formált ed'énren talált eddig fenékbélyeget, mégpedig a Kecel-hatándűlői temető 63. sírjából származó bögrén (XXH.t.3. és 4. kép 5.), mely plasztikus kivitelben az Alsó-Gellér-i temető 13. sírjának, korongoit, hullámvonalas díszű edényén szerepel,51/ A keceli edény "fenékbélyegének* közelebbi vizsgálata azt mutatja, hogy az semmi esetre sem készült bélyegzővel, hanem feltehetőleg a bögre előállítója egy tulajdonában levő edény bélyegzőjét utánozta le. A keceli edény fenekén látható jel egyszerű bekarcolás, és maga az edén y durva, rossz kidolgozású, aligha származtatható mesterkéztőL Mindebből elsősorban arra lehet következtetni, hogy a műhelyekben előállított árukat bizonyos vonatkozásban utánozták. Amennyiben pedig ezek a műhelyek eredetileg szláv iparosokhoz kapcsolódnak, úgy igen valószínű, hogy a "leutánzás* nem szorítkozott kizárólag a kézzel formált, valószínűleg csak a sír számára készült edényekre, vagy csupán egy-egy gyártási mozzanatra, hanem az egész kerámiaipar fejlődésére hatást gyakorolt Fellát ha r.az avarkori kerámia egy bizonyos fajtája szláv hatást is nutat e kerámia készítőiben nem szükséges mindenkor szlávokat keresnünk, a gölöncsO iparosréteg a helyi, nem szláv eíhnikumú lakosság körében is kifejlődhetett Igen í'igyalemreméltó idevonatkozólag J. Eisner azon megállapítása, mely szerint a Deviska Nova ves-i temető kerámiájában az általa "tiszai* típusú kerámián mutatkozó néhány díszítőelem a "dunai típus*-al azo nos.52/ Ez utóbbi, és a keceli "bélyeges* edénnyel kapcsolatba tett megfigyelések még egy idevonatkozó kérdésre is felhívják a figyelmet Mégpedig arra. hogy az avarkori temetőkből rendszerint nagyszámban ismert durva kerámia készítőiben láthatunk-e külön iparosréteget Nem lehet kétséges, hogy ez a durva kerámia nem tekinthető a szorosabb értelemben vett gölöncsérárúnak. Édenben könnyen lehetséges, hogy a fazekasok a finomabb árúk előállítása mellett e durva bögrék előállításával is foglalkoztak, vagy pedig, hogy a temetőkhöz tartozó nagy lélekszámú telepek lakói között akadtak olyanok, akik másodlagosan foglalkoztak az egészen olcsó, kézzel formált áru előállításával és bizonyos vonatkozásokban az általuk ismert gölöncsérmunkákat is utánozni igyekezték. Harmadik, lelőhelyünkön előforduló típus a "füles bögre* forma, mely a következő keceli avarkori sírokból került felszínre: Határdűlő 81. sír (XXIV.u6.13.), 84. sír (XXIV. t.11.) és 88. sír (XXI V,t. 12.). A sárga, finomanyagú bögrék díszítése a vállrészen körülfutó, egyenesen fésült sáv. A típus magyarországi elterjedését vizsgálva látjuk, hogy bár az egész, az avarok által megszállva tartott területen elterjedtek, a déli részek (DélDunántúl, Duna-Tisza köze) bővebbek a lelőhelyekben és elterjedési irányukat Dél - Észak - Északnyugat irányban állapíthatjuk meg. Ha a típus eredetét kutatjuk, a Niederle által felhozott és Horváth Tibor által ismertetett kaukázusi és lebédiai analógiák, vala mint az Aboba-Piliska-i edények mellé három, az Alsó Volga vidékéről származó füles agyagedénj't állithatunk. Egy, a blumenfeldi A. 5. kurgán edénj'én megtaláljuk az eddig ismert jellegzetességeket, nyaka valamivel nyúltabb. Díszítése annyiban tér el a magyarországi darabokétól, hogy hasán besímitott technikájú rács-motivum fut körbe. P. Rau a kurgánt a III-IV. századra datálja és az alánokkal hozza kapcsolatba. 53/ Ugyancsak erre az időre helyezi és az alánok hagyatékának tulajdonítja a lorgunnál feltárt B. 2. kurgán anyagát melyből e korongolt edénytípus egy szélesebb szájú változata származik.E 4/ A z ugyanitt feltárt B.8. kurgán anyagát szarmata hagyatéknak tartja. melyből az előkerült világosszürke agyagedény jellegzetesen körtealakú.55/ Az ar maviri női sírból (fiatalabb Kuban csoport) szintén a szarmata periódusra datálható fülesbögre került elő, mely megegyezik a mi típusunkkal. Egy, a fiatalabb Volga csoportból ismert körteformájú edény fülén egy-pár bütyök figyelhető meg. Az edényt Ebért az alánokkal hozza kapcsolatba és időben a szarmata periódusra helyezi (III-ÍV.sz.)3' / Mindez azt bizonyítja, hogy a fülesbögreformájú edénytípus kiindulópontját Déloroszország Kaukázus vidékén kell keresnünk, s elterjedési területébe a Balkán is beletartozik. Viszont itt a következő probléma merül fel: a déloroszországi edények, mint láttuk, a III.-IV. századra datálhatok, Magyarország területén pedig az avarkorban jelennek meg, mégpedig csak a VII, sz. végén, VIII. sz) elején, a korai kerámia anj-agból a típus teljesen hiányzik,58/ Ha tehát számolunk is egy, Déloroszországban továbbélő, hasonló stílusirányt követő gyakorlattal, az edények miért nem jelentkeznek Magyarország területén már a koraavar korszakban? kapcsolatba hozható-e ez edény típus megjelenése egy újabb, a pontusvidékről ideirányuló, a VII. sz. hetvenes éveire
