Mesterházy Károly (szerk.): AZ 1997. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/51. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2001)

Árpád-kor

PETŐFISZÁLLÁS - CSÁKI-TANYA (Komitat Bács-Kiskun) (LII.) Im nordöstlichen Teil der Gemarkung von Petőfiszállás wurden Menschenknochen nach einem Tiefpflügen auf der Parzelle bei dem Csáki-Gehöft gefunden. Dieser Friedhof wurde schon in den 60er Jahren durch Meliorationsarbeiten gestört, aber das Museum wurde darüber nicht verständigt. Vom 3. bis 7. November 1997 führten wir am Fundort eine kurze Rettungsgrabung durch, als wir in neun Gräbern zehn Bestattungen fanden. Die in Reihen geordneten beigabenlosen Gräber, in denen die Toten in einem Sarg bestattet worden waren, waren O-W-orientiert. In einem Grab stießen wir auf eine, aus großen Wiesenkalksteinen bestehende Packung außerhalb des Sarges am Rand des Grabes. Im Grab 6 lagen zwei Särge übereinander, in jedem Sarg war eine Frau bestattet worden. Die Hände der auf dem Rücken liegenden Skelette lagen in verschiedener Position: Die Arme lagen neben dem Skelett, oder ans Becken gebogen, bzw. die Hände wurden auf dem Bauch aufeinander gelegt. Aufgrund eines als Streufund vorgekommenen Friesacher Denars (1220) und eines mit punziertem Traubenmotiv verzierten länglichen bronzenen Schnallenkörpers konnte der Friedhof in das 13. Jahrhundert datiert werden. Dieser Bestattungsort könnte zum Friedhof um die Kirche gehört haben. Darauf schlössen wir aus den im Gebiet verstreut liegenden Wiesenkalksteinbruchstücken. Der am höchsten liegende Teil des Hügels wurde früher schon vernichtet, darum konnten wir keine anderen Spuren der Kirche entdecken. Da dieses Gebiet landwirtschaftlich angebaut wird, sind die übrigen Teile des Friedhofes stark gefährdet. Csilla Balogh 127. PÉCS - PÜSPÖKVÁR (Baranya megye) (XXIV.) Az 1997. évben elsősorban a középkori egyetem és az ahhoz szorosan kapcsolódó területeken végeztünk feltárásokat, ahol korábban technikai akadályok miatt nem volt lehetőség. Kutatásaink célja mindenekelőtt az egyetem megépülte előtt és részben annak helyén állott román kori püspöki palota maradványainak további feltárása, valamint e maradványok összefüggéseinek tisztázása volt. Ugyancsak tovább kutattuk az északi külső várfal további román kori szakaszát is. Az idei ásatás eredményeként sikerült tisztázni a román kori püspöki palota épületének keleti lezárását, valamint az attól keletre húzódó északi külső várfal egy újabb román kori részletét tártuk fel. Az ezeken a területeken végzett ásatás az egykori terepviszonyokra vonatkozóan is érdekes adatokkal szolgált. Az északi falszoros keleti végének az egyetem északi homlokzati fala és az északi várfal közötti szakaszán korábban részben már feltárt román kori falmaradványok összefüggéseit is tisztázni tudtuk, valamint az arra részben rátelepült későbbi periódusokat is szét tudtuk választani. Az északi falszorosban tovább kutattuk az egyetem északi falával párhuzamosan - attól kis távolságra kelet-nyugat irányba húzódó ugyancsak román kori fal további keleti folytatását, valamint előkerült részletének összefüggését. Ennek során megtaláltuk a keresett fal összefüggő maradványát, amelynek részbeni felhasználásával építették a késői középkorban azt a téglalap alaprajzú építményt, amely azonban nem csatlakozik az egyetem berogyott északi falához, csupán csak az elé épült. Az aknaszerű építmény betöltéséből egységesen XV. századi kerámia és üveganyag került elő. A falszorosnak ezen területén az északi külső várfal román kori maradványának egy újabb részletét tártuk fel. Az ásatások eddigi eredményei alapján megállapítható volt, hogy a mai várfal alapozása alatt a román kori várfal mintegy 50 m összefüggő szakasza húzódik, amelynek átlagos magassága 2,5-3 méter. Egyben az is megállapítható volt, 153